"Pusztán egyedi hangváltások lehetségesek"

Igen, lehetségesek... De nem a kivételekből kell kiindulni. Azaz a kivételt nem lehet szabályként alkalmazni. Először meg kell vizsgálni, milyen szabályos lehetőség kínálkozik a megoldásra, s ha végképp nem men találunk elfogadható választ, akkor lehet a kivételek közé sorolni.

"Pusztán egyedi hangváltások lehetségesek, mivel az R és az L nagyon vonzzák egymást."

Pont erről beszélek! A kivételből NEM LEHET szabályt alkotni. Most éppen azt teszed, pedig Te is tisztában vagy vele, hogy gyökök ezreinél semmiféle hangváltozás nincs és soha nem is volt. Az R hangnak is éppúgy megvan a saját jelentése, mint az L hangnak. Az alapján kerültek a gyökbe.  Nem véletlen, hogy nem lehet őket fölcserélni: rúd-lúd, rom-lom, rak-lak, rop-lop, reng-leng, rám-lám, rég-lég, rom-lom...

Olyan esetekben fordul elő kétféle kiejtési mód, ahol különböző hangok kerültek azonos jelentésű gyökbe, s annak mindkét változata használatban maradt. Púp-búb.

"Azt nem vitatom, hogy a férj és feleség azonos "félsége" erősen megkérdőjelezhető."

Akkor nem lehetne megkérdőjelezni, ha a férjet is feleségnek hívnánk. Márpedig nem úgy nevezzük, pedig tehetnénk, hiszen a házastárs valóban mindkettőre egyenértékű megnevezés, a "feleség" esetében igencsak egyoldalú, mivel csak a nőre vonatkozik. Tehát kettejük azonos féleségéről alkotott "szabály" kihúzva...