"Találkoztam olyan felvetéssel, hogy a fér-j(e) az a fele-ség L-R váltású párja lenne."

Így gondolkodik az, aki nem ismeri a hangok jelentését... Próbál valamilyen látszólagos összefüggést keresni...

Az igazság azonban sokkal mélyebb, ugyanis az L hang eleve lágy, légies, könnyed jelentésű, és ebből kifolyólag lesz a gyök is valamilyen lágyabb dolog neve. A nőiséghez semmi köze, mivel a dolgok FELE nem a nőhöz, hanem a kettéosztottsághoz kapcsolódik. A FELESÉG már ennek a kettősségnek (az egésznek) az egyik részére vonatkozik, ami a házastársak esetében a feleség...

 

"Tudniillik a "fér" itt is "félséget" jelentene. Merthogy a házasságban a két fél tesz ki egy egészet."

Ezért látszólagos az összefüggés, mivel úgy gondolja, hogy a fér(j)-fel(eség) gyökpár egymásból alakult ki, holott erről szó sincs.

Ti. a FÉR-FEL gyökök megalkotásakor a házasság intézménye biztosan nem létezett, így nem is lehet kiindulási pontja (oka) e két gyök létrejöttének a férfi-nő effajta kapcsolata.

A FÉRfi párja nem a feleség, hanem a NŐ. Ez alapvetés! A FELeség szó csak a házasságban kap értelmet, mint törvényes házastárs...

 

"Az R az erő, a férfi, az L meg az R lágy párja a nő."

Ezen az elven a TÉR női pátja a TÉL, a TÁRnak a TÁL, A KÉRnek a KÉL (kel) a PÁRnak a PÁL(ik) a NYÁRnak a NYÁL, a SZÁRnak a SZÁL, a SZŰRnek a SZÜL, SZÓRnak a SZÓL...

A TÁR gyöknek sok más "párja" is van: TÁBor, TÁG, TÁJ, TÁKol, TÁL, TÁM, TÁP, TÁTog, TÁV.

A FÉR gyöknél ugyan ez a helyzet: FÉDer, FÉK, FÉL, FÉNY, FÉM, FÉSül, FÉSZer...

Ezek közt van lágyabb és keményebb hangra végződő, de egyiknek sem párja a másik.