Óvakodnék attól, hogy a Disintegration szentségét megsértsem, de már nem először olvasom, hogy az azóta eltelt idő legkoherensebb és legkerekebb albuma ez a mostani. Szóval elég sok írásban ehhez hasonlítják. És őszintén szólva nekem is folyamatosan ez az érzésem, hogy ez tulajdonképpen a 35 évvel későbbi folytatás. Persze azóta nagyon sokminden változott, ezért ugyanazt a hangzást, hangulatot nem lehet megismételni, az öregség kapcsán a témák is változtak, de ettől még ez a két lemez szerintem eléggé gyanúsan "testvérek".