AOTD on

Anathema - Eternity

Első találkozásomat az Eternityvel - egyszersmind az Anathemával - már leírtam itt a topikban.

(Nem lehet linkelni ezen a szuper fejlett fórumon, szóval csak így tudom: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=153508510&t=9009184)

Az Eternityt tehát leginkább a borító alapján vettem meg, ami azért vicces, mert eredetileg teljesen más borítót terveztek a zenekar tagjai. Vincent rajzolt egy ezüstangyalt, és az egész háttér tiszta fehér lett volna, csak a kiadós emberek nem voltak elégedettek a rajzzal, túl kicsinek találták egy végül soha el nem készülő poszterhez. Emiatt késett a gyártás, majd egy ultimátum után (vagy új artwork lesz, vagy átcsúszik a megjelenés a következő évre) a banda kénytelen-kelletlen engedett, így lett végül a megjelenő verzió, amit egyikőjük sem kedvelt. Aztán jó néhány évvel később a Svart Records csak kihozta az Anathema majdnem eredeti elképzelés szerinti "White Albumát" (by Duncan Patterson).

A többiek vették rá Vincentet, hogy ezen a lemezen végre énekeljen rendesen, mert tudták, hogy kiváló hangja van. Lehet kritizálni a technikáját, de hogy egyedi a végeredmény, az szerintem vitán felül áll. Még ő maga sem énekelt így soha többet, sem előtte, sem utána. Nem klasszikusan "jó" ének ez, viszont minden egyes szó érezhetően belülről fakad, nem tanult tudomány eredménye, hanem a szellem tükre, kifejező és szuggesztív. Erre szokták mondani, hogy a lelkét is kiénekelte.

Az Eternity koncepciója Duncantől ered, aki egy fagyos téli estén taxira várakozva egy telefonfülkében talált egy szórólapot valami keresztény propagandával, amire jó sokszor fel volt írva ez a szó, és ez elindította benne a vezérfonalat, amihez aztán a többiek is csatlakoztak. Korábban Danny szerezte a zene nagy részét, ezen a lemezen már Duncan is írt komplett dalokat. A Hope feldolgozása szintén Duncan ötlete volt, az ő egyik régi hőse Roy Harper, aki egyébként a szöveget is felmondta a dal elején. Amúgy a Do you think we're forever? sorhoz is tőle nyerték az ihletet (https://www.youtube.com/watch?v=Dz9dLmiJtCw). Ez alkalommal dolgozott először producer a stúdióban a zenekarral, és szerintem is baromi jó lett a hangzás. Nem túl erőteljes (például ahhoz hasonlítva, hogyan szól az egy évvel korábbi Draconian Times), viszont nem is steril. Élő, nyers, metálos, ugyanakkor finom, érzékeny is, nagyon jól illik a zene két végletéhez, a keménységhez és a gyengédséghez.

Rengetegszer ömlengtem már az Anathemáról, most nem teszem. Elég annyi, hogy az Alternative 4 után az Eternity a második kedvenc lemezem tőlük, szintén egy örökké tartó szerelem. Bizonyos aspektusból egy kicsit még jobban is tetszik, mint az A4, talán pont a változatossága és a többféle hangulata miatt. Soha nem volt másik zenekar, amelyik ennyire hozzám szólt és nekem zenélt, és ahogy telnek az évek, meg kell békélnem a tudattal, hogy már nem is lesz. 10/10

AOTD off