Pesti nyelv

A magyar nyelv legvértelenebb, legfakóbb változata. Így beszélnek idegenajkúak, ha könyből tanulnak. De még azok is jobban, ha Toussaint-Langenscheidtből (tanulnak), mert Balassa valami nyegle hányavetiség, fölényes felületesség benyomását teszi, még aki nem is ilyen: a félig tökéletlenül kiejtett hangok – idegen anyanyelvű sohasem tudja megtanulni (kivéve olasz), amit meglevő nyegleség torzképszerű túlzásba visz. Komolytalan, hetyke jelleget „kölcsönöz” még annak is, aki lelkileg nem az, csak éppenígy tanulta meg. –

 

Kiejtés problémája nálunk egészen más: németeknél a sokféle, erősen különböző tájszólás fölé kellett egy közös, egységes kiejtésmódot emelni. Nekünk az egyre inkább az egyre jobban elharapódzó idegenszerű. Hibás kiejtés ellen kell védekeznünk. A mi tájszólásaink nem különböznek annyira, itt könnyű lesz megegyezni, hogy melyik ejtésmód a célszerű, szebb. Külön színpadi nyelv nem kell: a színpad és a művelt ember kiejtésének azonosnak kell lennie.

 

Magyar nyelv. Kiejtés

Angol kiejtés: majd valamikor száz év múlva! Előbb meg kell csinálni! A mi iskoláinkban csak 1844 úta szabad magyarul tanítani. De közbejött a Bach-korszak, s valójában csak 1867 óta rendszeres, de kielégítőnek máig sem mondható. Akkor is az osztrák középiskolát másoltuk, amit nyertünk a magyar órákon, tönkretette a többi rettenetes fordítás-nyelvű tankönyveivel, magyarul alig tudó tanárokkal. Még 1900 táján is volt olyan tanár, aki nevetségesen beszélt magyarul.

 

A magyar nyelv minden művelőjének mementóképpen kezeügyében kellene tartani az 1790-1848 korszak küzdelmeit a nyelvért. (Szekfű: Iratok a magyar államnyelv történetéhez. Bp. 1926.)

 

Elértük-e, hogy a magyar nyelv tanítását „rend szerént való tudománynak” tegyük, mint Pest vármegye 1805-ben kívánta? Nem volt rá elég erőnk, s ami volt, sem használhattuk eléggé. Metternich (Iratok 410) „a magyar nyelvnek századokra lesz szüksége, hogy elérje a latin fejlettségét, ha egyáltalán eléri valaha.” A francia nyelv magasabb kifejlődése alig 150, a németé 80 éves (1833-ban). Még igen közel az idő, hogy főrendeink nem tudtak magyarul.

 

Szerencsére, Metternich itt magyot tévedett (megjegyzés tőlem).

 

Folyt.köv.