Meddig tűrjük még a pesti nyelv terrorját?

Nem nyelvjárás, száz éve német város volt. Lásd: Kerepesi temető.

Visszanémetesítés: Zsögöd-Grosschmid még feltűnést keltett. Kardos-Krompaszki. Hitler előhírnökei. Disszimiláció. Idegen főváros, jól-rosszul megtanult nyelv, átvett tükörszavak, idegen frázisok, képalkotás, fordított nyelv, kilúgozott, színtelen. S most ezt a nyelvet állítja mintául angol barátaink elé.

Nálunk is fonéma a kétféle rövid e. (Lazíczius „felvilágosítja” A. Trubeckoj-t, hogy nálunk a zárt e „nem fonéma” sic!) Lazíczius tévedett: a magyarul beszélők többségének az. Helyesírás nem tünteti fel. Olasz sem, francia sem, mégis megkülönbözteti minden művelt ember.

Nálunk hovatovább a műveletlenek. Ők őrzik a nyelv épségét, fordított Pygmalion.

Tőlük kell megtanulni. A nyelv egyszerűsödik. Ne siessünk, kárára van.

Az újonnan elmagyarosodottnak kapóra jött a nyelvújítás németből fordított nyelve, nem ütközött anyanyelve gyökereivel. Kazinczy rejtélye.

 

A fórumot ellepték a rosszul beszélők. Hol vannak a jók? Falun még vannak. Meg a hivatalok előszobáiban.

A demokratikus átalakulás mit változtatott? Azt, hogy a felkerült falusi munkásöltözetével felcserélte nyelvét is. Nem egy esetben megfigyelhettem három nemzedék nyelvét. Nagyapa: kitűnő, apa már romló, unoka egész rossz.

 

A francia beszéd egysége több százados ápolás eredménye. A magyar tarkaság több százados felbomlás, széthúzás eredménye, ezért itt közvélemény-kutatás nem vezetne eredményre. 1526 óta nincs központ. A német hasonló helyzetben a Bühnensprache-val (= színházi nyelv) próbált segíteni.

 

Folyt.köv.