A fizika tudomány leírása  így adható meg: A fizika tudomány az anyagok kölcsönhatásának tudománya.

Persze lehet azt mondani, hogy ez a leírás más tudományra is igaz, de ami nincs benne ebben a leírásban az biztos nem a fizika tudományhoz tartozik. Ennek értelmében a Lorentz elméletet kell elfogadni (ahol a részecskék közti kölcsönhatás úgy változik meg, hogy a rúd Lorentz kontrakciót szenved el), az Einstein féle speciális relativitáselméletet el kell vetni (a tér kontrahálódik, azaz hiányzik a részecskék közti kölcsönhatás).

 

Még soha senki nem tapasztalta azt, hogy időben előre vagy visszautazott volna, és senkinek sincs elképzelése róla, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni. Ebből arra kell következtetnünk, hogy az idő nem lehet dimenzió (egy dimenzióban oda-vissza lehet mozogni). Tehát a TÉRIDŐ NEM LÉTEZHET, az Einstein féle speciális relativitáselmélet ebből következően megbukott. A Lorentz elmélet nem feltételezi az idő dimenzió voltát, semmiféle gond nincs vele.

 

Tegyük fel, hogy egy egyenes vonalú sínen van két motorvonatunk egymástól bizonyos távolságra. Gyorsítsa ugyanolyan programú számítógép mindkét motorvonatot v sebességre. Az Einstein féle speciális relativitáselmélet szerint a két motorvonat közti távolságot rövidebbnek kell látnunk, mint kiinduló esetben, ami ellentmond a gyorsítóprogramoknak. A hivatalos válasz (lásd Hraskó Gábor relativitáselmélet c. könyv), hogy a két ugyanolyan programmal megszegem az oksági elvet(!), ezért a két motorvonat közti távolságot nem látom rövidebbnek, mint álló esetben. Ezen magyarázat szerint a két programmal befolyásolom a természet alapvető összefüggéseit. Normális magyarázat Hraskó Gábor magyarázata???

 

Legyen egy m tömegű motorvonatunk, amit egy programmal felgyorsítunk v sebességre. A gyorsítás a hátsó keréken történjen. Ha a sín alatt egy másik, előző sínnel párhuzamos sínen ugyanabban az irányban a hátsó kerék alatt egy oszlopot gyorsítunk ugyanolyan programmal v sebességre akkor a gyorsítás végén az oszlop a hátsó kerék alatt lesz, csakúgy, mint indulás előtt - az Einstein féle speciális relativitáselmélet által adott megoldás szerint. Ebből az következik, hogy a tér a gyorsítás síkja körül kontrahálódik - az Einstein féle speciális relativitáselmélet által adott megoldás szerint.

Állítsunk egy M tömegű M>>m oszlopot az álló motorvonat elejére, a motor pedig gyorsítsa a hátsó kereket. Legyen a gyorsítás olyan nagy, hogy mire eléri a hátsó kerék a 0,9×c sebességet addigra a hátsó kerék csak az első és hátsó tengely közti távolság tizedét tegye meg. Ebből az következik, hogy az elöl álló M tömeg - a két tengely közti távolságtól függően - fénysebességnél nagyobb sebességgel fog mozogni a gyorsítás irányával ellentétesen.

A Lorentz elmélet esetében nincs gond: a kontrahálódás az aktuális tömegközéppont körül történik.

 

 

Amennyiben egy rudat olyan nagy gyorsítással gyorsítunk fel, hogy a részecskék közti erőknek nincs idejük összehúzni a rudat a teljes Lorentz kontrakciónak megfelelően, akkor nemadiabatikus Lorentz kontrakció alakul ki (Jánossy Lajos: Relativitáselmélet a fizikai valóság alapján 195.-197 pontok). Ekkor - teljesen nyilvánvalóan - a Lagrange függvény megváltozik, lényegében elsőfajú perpétum mobile jön létre. De itt nem ez a lényeg, hanem az, hogy: MIND A NÉGYFAJTA KÖLCSÖNHATÁST ADIABATIKUS LORENTZ KONTRAKCIÓKRA ÍRTÁK FEL. NEMADIABATIKUS LORENTZ KONTRAKCIÓK ESETÉBEN, VAGY AZOK REZONANCIAKATASZTRÓFÁJAKOR MEGVÁLTOZNAK A KÖLCSÖNHATÁSOKAT OKOZÓ VIRTUÁLIS RÉSZECSKÉK JELLEMZŐI. 

Ennek eredményeképpen, pl. mágneses szerkezetekben megváltozhat a kicserélődési integrál értéke, atommagok esetében az erős kölcsönhatás függvénygörbéje (nem biztos, hogy az energiatartalma is!), a Van der Waals kötések erőssége Ezzel kapcsolatban kísérleteket javaslok.