megérzésedben csalatkozni fogsz, barátom. Mint kis harci klubbok a Phalaniuk(?) regényben, úgy jönnek a napvilágra és alakulnak már vidéki városokban is az uhrinista sejtek. Tagjai elszánt antiglobalista, nonkomformista fiatalok, akik az ő Tyler-ük (Uhrin) összművészeti eszközeivel visznek szellemi- és folyékony kenyeret (fonó sőr) az éhezőknek. Az eltikkadtaknak, akik még a globalizmus átmediatizált pszeudó valóságának sivatagában botorkálnak. Mi vagyunk a jövő méhében. És ez így finom.
Most megyek zuhanyozni.
Köszönöm.

/balra el (csobogó víz hangja, - talán egy hűs vizű kispataké?)