Kivülről nézve sosem fogod látni sem a rúd elejét, sem a végét eltűnni az eseményhorizont mögött. Belülről nézve meg lásd a kettővel ezelőtti hozzászólásomban az ábrát: a rúd külső vége pontosan ugyanakkor látja a belső végét áthaladni az eseményhorizonton, amikor saját magát is. Szerintem a legtöbbeteknek a félreértést az okozza, hogy valami statikus dolognak képzelitek az eseményhorizontot, pedig éppen az ellentéte: én inkább úgy gondolok rá, mint fénysebességgel táguló gömbre. Lehet, hogy a rúd egyik vége hamarabb merül bele ebbe a felfúvódó lufiba, de mire a másik vége tudomást szerez erről, addigra már őt is elnyelte.