"Az "L" ami az elnyújtott lassú mozgás hangja, mit keres teljesen különböző dolgokat jelentő szavakban?"

   - Az L hang jelentése egészen jól kiolvasható a felsorolt szavak többségéből, lásd: ÁL, ÜL, ÉL, El, még ide sorolható még az ÖL is (az eredmény elég hosszan tartó). Ezekben a szavakban olyan cselevés (mozgás=cselekvés) körvonalazódik, mely folyamatos, lágy, kevésbé energikus, jellemzően "légies".

Rengeteg olyan szavunk van, ahol az L hang jelentése elég egyértelmű: szél, száll, tol, fal, fél, nyal, nyúl, nyél, kel, sül, csal, dal, hal, hűl, lel, mál, vál...

   - Ma is sokszor nevezünk meg dolgokat oly módon, hogy egy egészen másvalamire használt szóval azonosítjuk pusztán azért, mert valamilyen tulajdonsága egyezik a két dolognak. Naponta megyünk át a "zebrán", "záporoznak " a szavak, "sír" a hegedű, "piros" (azaz tüzes), hegyek közt "kígyózik" az út, "vésd" az agyadba, "összekötik" az életüket...stb. A szavak asszociáció által kapott jelentését nem mindig könnyű, és nem is mindig lehet visszavezetni a hang eredeti jelentésére.

    - A hangutánzó hangoknak eredetileg is több jelentésük volt, jelenthették azokat a tárgyakat, melyek a jelzett hangot keltették (eleve több is lehet) és jelentette azt a mozgást, cselekvést, jelenséget, aminek következtében létrejött a hang keltése.

   - Vannak átvett szavaink is.

 

Az utóbbi három nem könnyíti meg a dolgunkat, általában megnehezítik az eltérő jelentések közti kapcsolatok felderítését.

Ugyanakkor az azonos hangok és jelentési - amennyiben tisztázottak - ilyen esetben sok segítséget nyújthatnak.

 

"Az ólnak mi köze van az ülhöz és mindkettőnek az "L" hanghoz?"

Ez egy húsz forintos kérdés... Ilyen esetben az eddigi ismereteinkből kiindulva megpróbálhatjuk rekonstruálni, mit gondolhatott a szó alkotója, mikor az adott tárgyat megnevezte.

Nos, azt is tudjuk, hogy az O, A hang távolságot, mégpedig tőlünk mért nagyobb távolságot jelent és az ÓL rendszerint távol van a lakhelyünktől, lehetséges, hogy ez az egyszerű magyarázat jelenti a kapcsolatot: Ott, (a háztól távol) áLl (azaz Ott üL)

 

"A másik dolog az, hogy egy mássalhangzó magánhangzó nélkül mit sem ér."

Ez csak fél igazság, mivel vannak olyan mássalhangzók mint az R, S, V, F, Z, stb. melyek magánhangzó nélkül is simán kiejthetők olyan hosszan, ameddig szusszal bírjuk.

Ma is értjük, hogy aki zzzzz-t mond akkor egy szúnyogra gondol. Aki ffff-t, az pedig a fújó szélre, stb..

Másokat csak magánhangzó kíséretében ejthetünk, ami nem zárja ki, hogy az előbbieket is így ejtsük.

A mássalhangzóhoz kétféleképp többféle magánhangzót kapcsolhatunk: ta, to, at, öt...

   *A mássalhangzók rendre hangutánzók, így a kísérő magánhangzó vagy az utánzott dolog természetes hangjának "része": Pl VIllyog, SÍr, RÍ, DÖng, ZIzeg, ZÚg..., vagy a magánhangzókra jellemző érzelmi megnyilvánulásokat, térben és időben elfoglalt helyet közvetít: JÉ, JUj, HÉ, HE?.  -E (kérdő szó) HU, HÚ, HA, AH, Á(h) E(h), illetve: AZ, EZ, ITT, OTT, AMOTT, ÁT, AL, FEL, ŐS, AGG, IFJ....

 

"Mi a kettejük viszonya egymáshoz, ha végeredményben szimbiózist alkotnak?

Lásd a csillagozott mondatot.

 

"Nem hiszem, hogy ezekre a kérdésekre van kielégítő válaszunk."

Szerintem van, (lásd: fent) elég logikus és elég általános is ahhoz, hogy magyarázatul szolgáljon, legföljebb nem mindenki számára kielégítő.  Ők meg álljanak elő egy jobb megoldással, mert anélkül súlytalan a kritikájuk.