Megfogalmazom én is ugyanezt a fejtörőt részletesebben:

legyen egy hosszú szerkezet, amely esik befelé, mondjuk egy nagyon nagy fekete lyukba, hogy ne legyen túl nagy változás a rúd mentén. 

Akkor lesz egy olyan helyzet, hogy a lyuk felőli része külső megfigyelőnek már nem látszik, a belső meg már nem. Ez még stimmel?

Na most. A külső vége folyamatosan rádiózik nekünk, hogy hogy néz ki a belső vége. Amíg ő maga kívül van, ez sikerül is neki. Vörösbe tolódik meg minden, de azért jön az adás. Ez is stimmel?

Ez a külső vég közben folyamatosan látja a belső végét. Ez is ok?

Akkor lehet olyan sikeresen vett adás, ami a már a mi külső helyzetünk szerint értelmezett horizonton belül került belső végről tudósít? 

(nem akarom megfogni az altrelt, tudom hogy csak meg nem értésből származó ellentmondás, de akkor is érdekes)