Mi a véleményetek arról a kéthangú gyökcsaládról, melynek második hangja L és értelmes szavakat alkotnak?

al, ál, áll,  el, ell(ik) él, ól, öl, ül.

Kiemelve közülük az ÜL szót, mely toldalékként is fontos szerepet kapott:

módhatározó képző: feleség-ül,  egyed-ül, vég-ül, ... U hanggal: rossz-ul, olasz-ul, pór-ul...

Igeképző: lend-ül, szeg-ül, szép-ül, rep-ül, ... illetve: csord-ul, fás-ul...

helyhatározó képző: kív-ül, bel-ül, fel-ül, ... illetve: al-ul, hát-ul,

helyhatározó rag: mög-ül,  régiesen Pécsül (Pécsről)

 

És itt  egy érdekesség: KÖZ-B-ÜL, KÖZ-I(É)-B-ÜL.  A -ból, -ből régies hangzását örökölte. (kézbül, egybül, kertbül...)

Azon túl, hogy a B hang "belül levő", "belső" jelentését igazolja, jó példája a gyökök felépülésének is, hiszen a a BÜL (BÓL, BŐL) gyök nem más, mint a B hang és az ÜL gyök összetétele.

 

Azt tudjuk, hogy a B hang mit jelent, és azt is, hogy mit az L hang (légies, könnyed dolgot, vagy cselekvést/jelenséget),

A kérdés: Mi a kapcsolat az ÜL szó, és a fenti toldalékok között? Van-e jelentésbeli kapcsolat köztük?