„Az akarat, mint életerő

Az akarat erejének bizonyítékai” című publikáció így ír a témáról: az akarat nem más, mint egy meghatározott cselekvés végrehajtása felé irányított gondolat. A célzott gondolatok gyakorlatilag az élettelen dolgoktól az egysejtűeken keresztül a bonyolult szervezetekig mindenre képesek hatást gyakorolni. Úgy tűnik, a biofoton kibocsátás a kulcs ahhoz, hogy egy szándék meghozza hatását. A biofotonok a sejten belüli DNS-ben tárolódnak. Amikor a szervezet beteg, akkor megváltozik a foton kibocsátás. A közvetlen szándék úgy nyilvánul meg ebben, mint egy elektromágneses energia, amely egy rendezett foton áramlást eredményez. Az akarat, úgy tűnik, erősen összefüggő frekvenciaként működik, amely képes megváltoztatni az anyag molekuláris struktúráját. A gondolat ereje képes megváltoztatni a környezetet: ez a hipnózis és a placebóhatás alapja is; az agy egy bizonyos tudatállapotában adott utasításai. A súlyos betegek spontán gyógyulása vagy a távolból való gyógyítás elképesztően intenzív akaratról tanúskodik. Ugyanígy, a gyógyulni akarás és a gyógymódokba vetett hitt előmozdítja magát a gyógyulást.”,

Volt idő, amikor hajlottam e féle gondolatok elfogadására. Amikor elköltözött a „mennyországba” a három éves kis unokám anyukája, a szeretett kislányom, minden ezoterikus gondolat elköltözött belőlem. Az orvostudomány mindent bevetett az életének megmentése érdekében, de nem sikerült legyőznie a „kaszást”. Magamat okoljam azért, mert olyan géneket kapott tőlem, és a nejemtől, amik ellene fordultak? Hát hogyan működik a „kémia” a szerelemben, ha ez lesz az „eredménye”? Ha én ezt akkor tudhattam volna, másképp választottam volna? Mint köztudott, mindig a NŐ választ, a férfi csak enged a kísértésnek. (cherche la femme)