Talán még sosem mentem haza mérgesen egy győztes meccs után, mint most. Félreértés ne essék, gratula a csapatnak a biztos győzelemhez. Ráadásul nemzetköziben minden siker aranyat ér. Nem értem
miért vagyunk saját magunk ellenségei. Már írtam, hogy Zubillaga szerint rosszul kezeljük az érzelmeinket. Most megint ez történt. A 26. percben Session fellökte Smith-t, ezt a bíró színészkedésnek vélte,
technikait adott, amit a centerünk megtapsolt. Újabb technikai és így öt másodperc alatt ki is állították. Csak ez már sok. Öt mérkőzés, ebből három nemzetközi és Smith-t már másodszor állították ki.
Ha ehhez hozzávesszük Nichols paksi felesleges kipontozódását, akkor látható, hogy valami nem stimmel. Most az edzőnk is hevesen reklamált, azt hittem őt is kiállítják. Rendben, lehet, hogy igaza is volt, de
ez így nem mehet tovább. 19 pontos előnynél. Tudom nehéz, én is sokszor nehezen bírom, de az érzelmeket kordában lehet tartani, igenis ezt lehet tanulni. A szurkoló toporzékolhat, de a profi sportoló,
meg az edző oldja meg ezt a dolgot. Többek közt ezért kapnak fizetést.
Persze jár az elismerés, mert utána jól kezelték a játék folyamát és csináltam 30 pont különbséget.
Az ellenfél csalódást okozott, szerencsére, viszont ők a bolgár bajnokok, akiket 1 pont választott el a Benfica ellenében, hogy most ott játszanak, ahol a Falco. Otthon biztos többet mutatnak, viszont akár
ott is győzhetünk. Ilyen jók lennénk ? Csak azt nem értem, miért okozunk saját magunknak ilyen nehézséget. Ha majd ezt megoldjuk, akkor lehetünk igazán jók.
Az utolsó negyedet nem értem, én nem vagyok szakember.