Első benyomás: a Want mellett a legerősebb darabja lehetne a WMS-nek, ahhoz legalábbis közelebbinek érzem, mint a Disihez. Tetszik, jó dal, de az utóbbi 30 évhez kapcsolódik, nem a korábbi korszakhoz.

Az Alone-nál és itt is nagyon tetszik, hogy rengeteg apró, jól kitalált, “okos” sávval tele van tűzdelve a dal, így van egy teátrális, gazdag hatás. Ez nagy előrelépés a 4:13 Dreamhez képest. Sokkal jobb és izgalmasabb (pedig azok nagy részét is jó dalnak gondolom, csak talán rosszkor voltak rossz helyen).