Hodász:

"Ám a fájdalomnak igenis van pozitív hozadéka, és ennek felismeréséhez még hívőnek sem kell lennünk. [...]

Az elmúlás horizontjában válnak örök értékűvé a fontos pillanatok, és tisztulnak le a valódi értékek. Mi lenne velünk enélkül? A szenvedés tehát nem haszontalan önmagában, még ha természetesen a legtöbb esetben mindent megteszünk azért, hogy enyhítsük."

 

Pl. az ALS kapcsán elég nehéz bármilyen "pozitív hozadékról" beszélni :-(((

 

"Mint minden ilyen érzékeny témában, nagy veszélye van a helytelen vagy felületes jogi szabályozás súlyos negatív következményeinek. [...] Egyszóval mi garantálja majd az eutanázia legalizációja után, hogy minden esetben önálló, felelős és szabad döntést fog hozni a beteg?"

 

Nem vagyok jogász, soha nem foglalkoztam jogelmélettel, de nagyon valószínű, hogy nincs abszolút jogi biztonság,

semmi nem garantálhatja, hogy minden esetben (!) ilyen döntés szülessen, de ez nem lehet akadálya annak, hogy a legjobb külföldi joggyakorlat alapján szabályozzuk a kérdést.

 

"Ráadásul az eutanázia orvosi gyakorlattá tétele hosszú távon súlyosan károsíthatja az orvos-beteg bizalmat."

 Asszisztált öngyilkosságnál nincs ilyen probléma.

 

Aztán Hodász feltesz egy rakás kérdést -- kár, hogy nem Karsainak tette fel ezeket --, majd így folytatja: "Nem állítom, hogy ezekre a kérdésekre nincsen válasz, és hogy a felvetett problémák leküzdhetetlenek, de azt igen, hogy ezt a vitát komolyan kell venni, és alaposan meg kell fontolni minden egyes aspektusát, még ha némelyik kellemetlen is."

 

Abszolút!

A vitát komolyan kell venni, a vitát számos -- társadalmi, jogi, orvosetikai, parlamenti stb. -- szinten le kell folytatni.

 

"Ha enélkül születik valamiféle szabályozás, az óhatatlanul fájdalmas és embertelen következményekkel fog járni."

 

Miért születne?

Miért ne vennénk figyelembe a láthatóan működő külföldi példákat???