" C: A második mássalhangzóval bővölő gyök tehát ezen a helyiértéken flexibilis, mert éppen ezen a helyen megváltoztatott hang módosít az értelmén."

 

"K: Mindenütt flexibilis, csak azt kell megválasztani, melyik hangot jelöljük ki fixnek, közösnek. Alább az R-t és az L-t emeltem ki, mind cselekvést fejeznek ki. Az R hang egy erőteljes, gyorsan ismétlődőt, az L pedig egy lágy, légiest."

Pl. túR, töR, foR, guR, soR... vagy: váL, nyúL, szeL, máL, toL,

 

---

 

 

Nem, nem mindenütt. Nem árt figyelni a forma mellett a tartalmat.  t-úr, t-űr, t-ör, d-úr, f-úr, f-űr, cs-űr, sz-úr, gy-úr, gy-űr, g-ur, k-úr - nagyerejű, koncentrált erőhatást fejeznek ki a dolog természetétől fogva hegyesen, tompán, reszelően, forgó mozgással stb. Jól érezhető, hogy ezekben a szóformákban az ERőhatás a meghatározó közös elem. Az ÚR-alkodó tulajdonság. Rokon az OR gyökkel - erős rázkódtató hangot utánoz, a testekre rontva, metszve, törve, eröszakosan ható cselekvésnek, működésnek alapfogalma rejlik ezekben: ort, orot, orotvány...  

 

Ebben az estben tehát a kezdőhang flexibilis és az alapgyök az ÚR-UR - éppen úgy, ahogyan bizonyos rang, méltóság, vagy hivatalnál fogva mások fölött áll az ÚR - mint személy, a való életben, a kétmássalhangzós gyökök estében is ez az uralkodó, erős, erőszakos éretelme a cselekvésnek lesz a legkisebb közös többszörös az összetartozó szavak között, a szókezdő hang pedig cizállálja ezt a tulajdonságot. 

 

Így működik a magyar nyelv. Nem pedig megfordítva a nézőpontot. Nem minden másalhangzóban gyököket és mellérendelt nyelvtant kell látni, ez utólagos "élveboncolása" a nyelvnek. Az ÉRtelmet kell mindig meglátni. Eslődlegesen azt, hogy mely hangi elemek hordozzák a legjobban leszűkíthető közös éretelmet egy szóbokorra nézve és melyek ezt az alapértelmet módosító hangok. Tehát mindig van alapgyök és nagyon sokszor vannak a direkt módon értelemet módosító hangok is még a ragokon kívül.