Na jó, nyilván kijöhet az emberből valami szuperjó és maradandó fél óra alatt is, de azért nem ez a jellemző. Ez a dal is úgymond megszületett, de hát olyan kis jellegtelen lett, hogy lehetne még bőven dolgozni rajta. Ilyenkor mindig Bowie-ra gondolok, ahogy örökké nyughatatlanul vissza-visszanyúlt rég elfelejtett dolgokhoz, és addig rágódott és csiszolgatott rajta, míg (néha) valami egészen újat alkotott:
