Kihasználva az "ajándék" szép idős napokat, tegnap este is színházba mentem: a Centrál Színházban a Network -öt néztem meg. Alföldi Róberttel az abszolút főszerepben, merthogy körülötte bonyolódik a cselekmény.

 

Nem nagyon van időszerűbb, provokatívabb és elképesztőbb történet a Networknél. Sidney Lumet sokszorosan Oscar-nyertes filmjének látványos színpadi adaptációja apokaliptikus szatíra a média pokoli hatalmáról. Howard Beale, az esti Híradó bemondója. Amikor huszonöt év után alacsony nézettség miatt a csatorna kirúgja, végső kétségbeesésében közli, hogy 1 hét múlva élő adásban lesz öngyilkos. A morbid bejelentés példátlan reakciókat szül - az egész világ a feje tetejére áll…

Nem csak az összes amerikai tévécsatorna veszi át azon nyomban a szenzációs bejelentést, de az országos lapok is címoldalon hozzák a hírt. Ettől az addig veszteséges produkció a csatorna legjövedelmezőbb forrásává lesz. Óriási vita zajlik a vezetők között, mi legyen Howarddal, aki élő adásban mondja pacekba az egyre gyarapodó, immár több milliós nézőinek, hogy minden és miért pocsék propaganda és hazugságcunami, amivel a média eteti őket!

Nagyszerűen megírt - és eljátszott - nagyon ismerős és tipikus jellemek és karakterek sora - fantasztikus technikai kivitelezésben, Puskás Tamás rendezésében!

 

Az egyik kritikából:

 

"A színpadon sokszorosított nagy képernyőkön némán számláló órák fogadtak, és egy tompa, monoton dobzene, amely után szinte feloldás volt a ránk zúduló főcím kép- és hang bömbölése, a hírműsor kezdete. Belekerültünk a televízió bűvkörébe, a 25 év munkájába belefásult Howard Beale hamarosan váratlan fordulatokat vevő életébe. Az első sokk: Alföldi Róbert személyesen, és a képernyőknek köszönhetően még öt óriási példányban, ennek megfelelően többszörös hanghatással szólt hozzánk. Aztán lassan kialakult egy egyensúly e vizuális élmények között, de komfortzónáink harmóniáját a következő mintegy 90 percre sikeresen felborította."