"Szerinted milyen szófajú az "elvész" a címben?"

Többször is leírtam, megismétlem: IGE. Ellenben a VÉSZ főnév, és más a jelentése.

Az elVÉSZ szóban az É hang nem eredeti, hanem - mint írtam - a beszédet színező változat, mindegy, hogy irodalmi műben, vagy a hétköznap használja valaki.

Adódhat abból, hogy ez nyílt E hang, amit más esetekben is ejtünk É-vel, Ő-vel: LESZ-LÉSZEN, MEGY-MÉN, BE-BÉ, FEL-FÖL,

C-F is tesz ilyen felsorolást a különböző kiejtési változatokra: věve v. vén v. vőn, větt, věend, végy, věvő
Ebben a szócikkben a VESZ szónak csak a VESZít jelentésével foglalkozik, a megVESZ, elVESZ jelentésével viszont egyáltalán nem, azt a másik szócikkében ecseteli:

 

"VÉSZ v. VÉSZÉN, néha: VÉSZEN, (vé-sz v. vé-sz-én) áth. első m. alanyi ragozással vévék v. ré­ giesen : vék, vével v. rég. vél, vől, véve v. vén v. vön, vevénk v. vénk, vevéték, vévénék v. vének v. vőnek; tárgyi ragozással: vevém v. régiesen: vém, vévéd v. régiesen: véd v. vöd, vévé v. régiesen: ve- véje v. csak vé; vevők v. régiesen : vők, vevéték v. ré­ giesen : vötök, vevék v. régiesen: vevéjek v. vék. Má­sodik m. vett; jövő : véend; par. végy ; htn. venni ; részes, vevő. Ható forma : vehet; tétető v. miveltetö forma: vétet v. vétet.

1) Valamely helyből mozdít­ ható testet kézzel vagy bizonyos eszközzel előbbi helyétől eltávolítva maga felé, mellé, köré stb. emel, mozdít, helyez.

2) Valamit birto­kába ejt, magáévá tesz.

3. Bizonyos birtoktól megfoszt, megkárosít,

4) Valamit bizonyos áron tesz magáévá, vásárol, megvásárol.

5) Valakit  bizonyos állapotba fogad, helyez. (számba vesz, fontolóra vesz)

 

Az igaz, hogy ezt a szót is É hanggal írja, ugyanakkor a régies kiejtésekben vegyesen fordul elő E, Ě, É, Ö hang, mint az előbbi szócikk szavaiban.

Figyelemre méltó, hogy az SZ hang minden régebbi változatból hiányzik ragozáskor. Az előbbi szócikkben is ez látszik: véve v. vén v. vön, vett, véend, végy,

 

Ennek a VESZ/VÉSZ szónak/gyöknek tucatnyi változata volt jelen egyszerre nem sokkal a szótár megjelenése előtt. 

Ezek a változatok jelentős eltérést mutatnak egymástól: jószerével csak az első V hang a közös, a többi - kivált a harmadik -szintén tucatnyi hangot használ felváltva:

E, Ě, É, Ö,    SZ, N, V, T, D, K, H, ND.

 

Úgy tűnik, hogy különböző nyelvterületek sokféleképpen alkotott szavaival állunk szemben, és ez a sokféleség ma is megmutatkozik:

Ma is fellelhető változatok:  főnév: VÉSZ, VESZÉLY,  ige: VEHet,-VESZhet,  VETT-VESZett, VEVő,-VESZő  VENni-VESZni,

A szópárokból világossá válik, (vastagon szedett) hogy a VESZ gyök mindig a "VESZÍT" jelentést hordozza, s ez egy stabil, kialakult gyök, a többi pedig kialakulatlan, sokféleképp megalkotott, vásárlással, tulajdonítással kapcsolatos gyök-család. Persze, ezek közt is megtalálható a - szerintem - legősibb változat a ma is használatban lévő VESZ.

 

Pontot téve a vita végére:

Elismerem, hogy ilyen kaotikus helyzetben a VÉSZ gyökben mindhárom jelentés együtt lehet (veszély, elvesztés, és a tulajdonba vétel) egy adott kiejtési formulában, ahol nincs, v. nem tesznek különbséget a gyököket illetően a jelentéshez képest.

Azonban alapesetben a mai nyelvben a VÉSZ és a VESZ gyök alakja és jelentése elkülönült egymástól. Azt sem zárom ki, sőt feltételezem, hogy eredetileg is ezek voltak a két gyök hangsorai, a különböző változatok a helybeli és honfoglaló népességünk nyelvi sajátosságokban is megmutatkozó etnikai sokszínűségét reprezentálják.