Azt állítottad, hogy a VÉSZ ugyan az, mint a VESZ. Ezt írtad: "Ha elveszik a nyom, az ugyanaz, mint ha elvész a nyom."

A mondatodban a VÉSZ szó ige, amit ragozni lehet és kell is, ha úgy adódik. Lehet, hogy nem lesz belőle ikes ige, (a példa ezt mutatja), de attól még pl. 1. sz. 2. személyben ragot kell hozzá illeszteni. Alanyi ragozásban SZ, vagy L, tárgyas ragozásban D ragot kap. Nos, a VÉSZ igét, még soha sehol nem láttam/hallottam ragozni.

 

--

 

Ismered?

 

Wass Albert: Elvész a nyom

 

Szerinted milyen szófajú az "elvész" a címben? És nem ugyanazt jelnti, mint hogy elveszik a nyom?

 

 

 

CzF: VESZ v. VÉSZ v. régiesen VESZIK, önh. és k. m. vesz-tem, ~tél, ~ětt, par. ~sz. v. ~szél. Hangzója nyilt e, vagy (de csak a ragozatlan gyökben) mint elül érintők, nyujtott é, s különbözik tőle a zárt ě-vel ejtett věsz, vagy tájejtéssel vösz; a különbség leginkább az időragozásban tűnik ki, mert amaz: vesze, veszětt, veszend, veszsz, veszni, vesző; ellenben emez: věve v. vén v. vőn, větt, věend, végy, věvő (l. VĚSZ). Továbbá, amabból lesz tehető veszhet, miveltető veszejt v. veszít, emebből: věhet, větet stb.Jelentései: 1) Különösen állati és növényi életre vonatkozólag, előbbi mivolta, lényege, épsége bizonyos romlás következtében létezni megszünik, illetőleg meghal. Vízbe veszni, fúlni. Tűzbe veszni, megégni. Harczban elveszni, odaveszni, abban meghalni. Kiveszett az utósó ivadéka, a faja is. Epemirigyben sok ember, s dögvészben sok barom elveszett. Nagy szárazságban kivesznek a növények. Mérgében, kinjában csaknem elveszett. Hóhér bárdja által veszett el. Veszszen el ! (pereat. Átokszó.) 2) Szélesb ért. akármiféle romlás által előbbi mivolta elmúlik, s mintegy kihal. Elvesz a nép, ország, szabadság. Kivesznek a jó erkölcsök, a becsületesség, a felebaráti szeretet, a hazafiság. Elveszett a szemefénye. Haja, tüdeje, fogai vesznek. Sirva veszik el most szegény Magyarország (Tinódi), Veszett (romlott) jószág (Szabó D.). 3) Úgy eltűnik, úgy oda lesz, oltávozik, elpusztúl, eltéved, mintha lenni megszünt, mintha meghalt volna. Elment s oda veszett. Gyermeke elveszett. Sok bába között elvész a gyermek. (Km.) Szőrén szálán elveszett. Neve, hire is elveszett. „Kegyelmed is ne mulasson semmit ott el, a ne hagyjon minket is ide veszni.“ (Gr. Eszterházy M. levele Sennyei István cancellárhoz 1631.) „Mindnyájoknak ottan eszek vesz“ (Ugyanaz ugyanahhoz).

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/v-70074/vesz-70D24/#Lexikonok%5ECzuczor-VESZ

 

 

CzF: VÉSZ, (3), fn. tt. vészt, tb. ~ěk. harm. szr. ~e. A Bécsi codexben rövid e-vel: „És lön igen nagy vesz a tengeren“. (Jónás könyve). „En értem vagyon ti rajtatok e nagy vesz“.  Azonos a vesz v. vész igével; t. i. azon nevek seregébe tartozik, melyek egy alapértelemben igék is, mint zár, nyit, les, nyom stb. Mint fn. 1) Állapotváltozás, midőn valaminek mivolta romlik, meg-, elromlik, s romlás következteben megszünik, milyen különösen az élőállatra nézve a halál, a növényeket illetőleg a tenyészés szünete. Máskép: veszedelem. 

 

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-a-magyar-nyelv-szotara-czuczorfogarasi-55BEC/v-70074/vesz-3-70D28/