"A gyök olyan lexikai elem, amely nyelvtani helyiértékén  értelemre nézve közös alapot jelent rokonítható szavakban és [NEM] redukálható további alkotórészekre."

Sajnos, ez egy hibás  és pontatlan definíció, mely

- nem veszi figyelembe a nyelv fejlődésének korai szakaszát, azt az időszakot, amikor még nem voltak gyökök, és azt sugallja, hogy az emberiség minden korábbi előzmény nélkül azonnal többhangú gyökökkel kommunikált, ami teljes képtelenség, egyrészt az agyi beszédközpont kifejlődésének hiányában, hiszen enélkül nem vagyunk képesek több hangot egymás után sem megformálni (kiejteni), sem értelmezni, másrészt a hangképző szervek fejletlenségé okán.

- és azt sem, hogy a hangok jelentésére mai nyelvükben is számos bizonyíték található. Az egy más kérdés, hogy ma az emberek igen nagy többsége már nem emlékszik a hangok jelentésére, mert már szavakat használunk helyettük a beszédben.

 

" Meghatározó helyen a va gyök áll."

A nyelvészek számára ez a gyök nem létezik, mert számukra ennek nincs jelentése.

Egyébként valóban meghatározó helyet foglal el. Ezért nem lehet a gyök jelentésének megváltozása nélkül felcserélni a gyök hangjainak sorrendjét.

 

Megint egy kérdés: Ha egy gyök első hangja meghatározó, és gyöknek tekinted, akkor egy ilyen csere után gyöknek tekinted a meghatározó helyre került utolsó hangot, vagy sem? Pl. rak - kar. Ha ui, a R hang gyöke ennek az első szónak, akkor értelemszerűen a K is egy gyök a másodikban. Tehát az R is és a K is egy-egy gyök (ősgyök). Ugye, érted?

 

"A további hangok ezt módosítják."

Nyilvánvaló. Csak azt magyarázd meg, miért pont az a hang módosítja a szót, miért mindig ugyan az a hang szerepel a gyökszó végén?

kér, kúr, ver, jár, sír, túr, fúr, fér, bír, mer, mér, szúr, tér (ige), tár (ige), tűr, gyűr, szűr...  ill:

nyal, nyúl, nyel, kel, lel,  fal (ige) csal, szel, szül, gyűl, szól, tol, hál, fél, fúl...

Meg tudnád mondani, miért van R hang az első csoport szavainak végén, és miért van L hang a második csoport tagjai végén?