Azért innen nézve elég vicces, hogy egymásra licitálva próbáltak minél nagyobbakat köpni az Egyházra, kíváncsi vagyok, hogyha a zsidókról vagy a muszlimokról beszélnétek hasonlóan gyűlölködő és goromba modorban, annak mi lenne a végeredménye :)
1. I. Damasus pápa és a Pontifex Maximus cím
Az állításod szerint I. Damasus pápa azért lett volna a "pogány vallások" főpapja, mert felvette a Pontifex Maximus címet, ami eredetileg a római vallások főpapjának a címe volt.
Válasz:
A Pontifex Maximus címe az ókori Rómában valóban a legfőbb papi címet jelentette, és a római császárok viselték azt. Azonban a későbbiekben, amikor a kereszténység államvallássá vált, ez a cím elvesztette eredeti pogány tartalmát, és szimbolikus jelentőséget nyert a pápai hatalom kifejezésére. I. Damasus pápa felvette ezt a címet, de ez nem azt jelenti, hogy pogány főpappá vált volna. A cím használata nem a pogány kultuszok folytatására vonatkozott, hanem a pápai tekintély szimbolikus kifejezésére.
A Pontifex Maximus cím valóban a pogány Róma főpapjának címe volt, amelyet később a császárok is viseltek. I. Damasus pápa felvette ezt a címet, de ez nem jelenti azt, hogy pogány főpappá vált volna. A cím szimbolikus átvétele volt annak, hogy a pápa átvette a világi és szellemi vezető szerepet a római birodalomban. Az egyház nem vált pogány főpapsággá, és a cím sem arra szolgált, hogy a pápák pogány vallási vezetőkké váljanak, hanem hogy megerősítsék az egyház egységét és függetlenségét a világi hatalmaktól.
Cáfolat: A Pontifex Maximus cím felvétele nem jelenti, hogy Damasus pápa pogány vallások főpapja lett volna. A pápai címek és hivatalok mindig is keresztény jelentéssel bírtak, és semmi köze nem volt a pogány kultuszok gyakorlásához. A keresztény egyház és a pápa függetlenedett a pogány vallásoktól, és a kereszténység megerősítése volt a célja ennek a hatalmi lépésnek.
3. A pápai államok és a világi hatalom
Az állításod szerint a pápák politikai aktivitása "csak kárt" (?) okozott az egyház tagjainak, és hogy a pápák nem védték meg az egyházat az istenkáromlástól. Azonban a pápák gyakran voltak kénytelenek világi szerepet is vállalni, hogy megvédjék a kereszténységet és az egyház függetlenségét a világi hatalmaktól. A középkori Európában az egyház jelentős társadalmi és politikai szerepet játszott, és a pápák tevékenysége nem mindig volt hibátlan, de ez nem jelenti azt, hogy minden politikai döntésük erkölcstelen lett volna.
A pápák világi tevékenysége sokszor a keresztény közösségek védelmét szolgálta. Bár voltak hibás döntések és helytelen politikai lépések, ez nem jelenti azt, hogy minden politikai aktivitásuk romlott lett volna. Az egyház mindig is küzdött a függetlenségért, és nem szolgált automatikusan rossz célt csak azért, mert politikai hatalmat is gyakorolt.
3. A Római Egyház állítólagos bűnös történelme
Azt állítod, hogy a katolikus egyház bűnös és romlott, kezdve I. Damasus pápával, és hogy a pápák nem védenék meg híveiket a bűnöktől, különösen az istenkáromlás, a bálványimádás és más bűnök ellen.
Válasz:
Bár igaz, hogy az egyház történelmében előfordultak bűnök és hibák, ez nem jelenti azt, hogy maga az egyház egészében bűnös lenne. Az egyház lényege Krisztus követése, és az apostolok hagyományainak megőrzése. Az egyházi vezetők, beleértve a pápákat is, tökéletlen emberek voltak, de az egyház nem egyetlen ember erkölcsi hibáira épül, hanem Krisztusra, akinek ígérete szerint "a pokol kapui sem vesznek erőt rajta" (Máté 16:18). Az egyház bűnökkel való küzdelme és önmaga megújítása állandó része a történetének.
Az állításod szerint a katolikus egyház bűnössége miatt nincs köze Isten Ekklésziájához. Azonban a keresztény egyház mindig is felismerte, hogy az emberek hibásak és bűnösök lehetnek, de ez nem teszi magát az egyházat hamissá. Jézus Krisztus alapította az egyházat, és ígéretet tett arra, hogy a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta (Máté 16:18). Az egyház szentsége és igazsága nem az emberek bűnösségétől függ, hanem Krisztustól, aki az egyház feje. Az egyház bűnökkel szembeni küzdelme és megtisztulási folyamatai az évszázadok során mindig is jelen voltak.
Cáfolat: Az egyház hibái és bűnei nem bizonyítják, hogy maga az egyház hamis lenne. Krisztus alapította az egyházat, és az egyház szentsége Krisztusban gyökerezik, nem az emberek tökéletességében. A katolikus egyház bűnbánatot és megbocsátást hirdet, és tagjai mindig is bűnös emberek voltak, akiknek meg kell térniük. Ez azonban nem fosztja meg az egyházat Isten szentségétől.
4. Az apostolok utáni "hamis tanítók" és az egyház
Azt állítod, hogy a római egyházat nem kellett elfoglalni hamis tanítóknak, mert azt "hamis tanítók" hozták létre.
Válasz:
Az állítás, miszerint a római egyházat hamis tanítók hozták létre, nem felel meg a történelmi tényeknek. A kereszténység Rómában az apostoli időkben terjedt el, és Péter és Pál apostolok központi szerepet játszottak a római egyház alapításában. A római egyház egy apostoli alapítású egyház, amely az apostoli hagyományokat őrizte és terjesztette. A hamis tanítások megjelenése az egyházban mindig is kihívást jelentett, de ezekkel szemben az egyház zsinatokat tartott, és megőrizte a hit tisztaságát. A niceai és más korai zsinatok éppen azért jöttek létre, hogy megvédjék az egyházat a hamis tanításoktól.
Azt állítod, hogy az apostolok halála után az egyházat elfoglalták a hamis tanítók, de ez nem igaz. Az egyház a kezdetektől fogva küzdött az eretnekségek és hamis tanítások ellen. Az egyházatyák és a korai zsinatok (pl. a niceai zsinat) célja az volt, hogy tisztázzák a keresztény hit igazságait és elítéljék a hamis tanításokat, mint például az ariánizmust.
Az egyház nem hamis tanítók által lett "elfoglalva", hanem éppen az ellenkezője történt: a korai egyház tisztázta a hitet és harcolt az eretnekségek ellen. A niceai zsinat például a Szentháromság tanítását védelmezte, és az egyház folyamatosan küzdött a hit tisztaságáért.
5. A Római Egyház és a zsidók, valamint „khrisztosziak” üldözése
Azt állítod, hogy a római pápák üldözték a „khrisztosziakat” és a zsidókat.
Válasz:
Bár igaz, hogy az egyház történetében előfordultak üldöztetések, ezeket nem lehet általánosan a pápák és az egyház egészére vetíteni. Az egyház számos zsinaton és enciklikában elítélte az antiszemitizmust és a vallási intoleranciát, és kifejezetten elítélte az antiszemitizmust és hangsúlyozta a zsidó nép különleges helyét a kereszténységben (ld. Sicut Judaeis, Nostra Aetate). Az egyház történelme sokrétű, és nem redukálható egyszerűen az üldöztetésekre.
6. Gyermekek elleni visszaélések
Azt állítod, hogy az egyház szisztematikusan védte volna a pedofil papokat, és hogy a püspökök és pápák nem törődtek a gyermekek védelmével.
Válasz:
Az egyházban elkövetett szexuális visszaélések szörnyű és elítélendő tettek, amelyek ellen a katolikus egyház szigorúan fellép. Az elmúlt évtizedekben a Vatikán és a helyi egyházak is komoly lépéseket tettek a gyermekek védelme érdekében, beleértve a bűnös papok eltávolítását és a bűnügyi vizsgálatok megkezdését. Az egyház határozottan elítéli a szexuális visszaéléseket, és törekszik arra, hogy megvédje a legkiszolgáltatottabbakat. Az egyház számos reformot hajtott végre, hogy az ilyen esetek ne fordulhassanak elő a jövőben.
7. A "konkoly" és a "búza" példázata
Az érvelésed szerint a "konkoly" a római egyházat jelképezi, míg a "búza" Krisztus igaz követőit.
Válasz:
A "konkoly és búza" példázata (Máté 13:24-30) nem az egyház vagy különböző vallási csoportok közötti különbségtételről szól, hanem arról, hogy a világban együtt élnek a jók és a rosszak, és hogy végső soron az ítéletkor Isten elválasztja a jókat a gonoszoktól. Az egyházban is jelen lehetnek bűnös emberek, de ez nem jelenti azt, hogy az egyház egésze hamis lenne. Az ítéletet Isten hozza meg az idők végén, nem emberek.
Összegzés
Az egyház hibái és bűnei, valamint az egyes vezetők hibái nem jelentik azt, hogy az egyház egésze hamis vagy bűnös lenne. Az egyház Krisztuson alapul, és az apostolok tanításait követi. A történelmi tények azt mutatják, hogy az egyház számos nehézséggel nézett szembe, de mindig törekedett a megújulásra és az igazság megőrzésére. A Jelenések könyvében említett "nagy Babilon" szimbóluma nem vonatkozik a katolikus egyházra, és a konkoly példázata sem igazolja azt, hogy az egyház hamis lenne.
