"Nem kifejezetten szinonímákról van szó, hanem rokonítható szavakról."

Nem ugyan az... Így már érthető.

 

"Pont az a lényeg, hogy eltérő jelentésű szavak keletkezhessenek."

Semmi értelme eltérő jelentésű szavakat készíteni, ha nincs rájuk szükség, ha nincs olyan dolog, amit megnevezzünk vele...

A szavak létrejöttét mindig a szükségszerűség motiválta, és motiválja ma is. Ha egy dolog "képbe kerül", mert a fejlődés ezt hozza (pl. vasút megjelenésével talpfa), akkor az embernek szüksége van annak megnevezésére. Ennek legegyszerűbb módja a lényegének (fontos tulajdonságainak) megragadása, s azokat meglévő szavakkal egyetlen összetett szóban megfogalmazni, mert azt mindenki érteni fogja különösebb magyarázat nélkül.

 

Egy másik összetételben funkció+ alak szerepel: Kútgyűrű, évgyűrű, jegygyűrű, pecsétgyűrű, kötélgyűrű, dugattyúgyűrű, aranygyűrű, karikagyűrű....

Nem egymásból alakultak ki, nem az évgyűrűből lett a jegygyűrű, vagy a többi, (vagy fordítva) hanem az alakját meghatározó gyűrű és a funkciójára utaló kút, év, jegy, stb. szavak valamelyikéből lett összerakva attól függően, hogy mit akartunk vele megnevezni.

 

"Vész - vész-el "

Ez is egy szóösszetétel. Szükség volt egy olyan szóra, mely olyan cselekvést fejez ki, mely a veszély elkerülésére, túlélésére irányult. Adott volt a gyök: VÉSZ, és egy másik gyök (jelen esetben egy ősgyök) amely cselekvést fejezett ki: (e)L. A kettőt összerakva megszületett az új szó: VÉSZEL.

A cselekvést kifejező ősgyököt sok egyéb gyökhöz hozzá lehet illeszteni, s ezt ma igeképzőnek nevezzük. Ved-el, férc-el, szeg-el, föld-el, rím-el, vád-ol, ács-ol, síp-ol, füty-ül...

 

" VESZÉLY, (vesz-ély) fn. tt. veszély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Körülbelül azt jelenti, mit a ,vész’ szó, azaz részint am. veszedelem, vészes állapot"

Csak az a baj, hogy a VESZ gyök nem veszélyt jelent, hanem azt, mikor valamit vesz-ünk, vagy el-vesz-ünk, vagy el-vesz-t-ünk.

 

Az összetétellel (toldalékolással már meg fog változni a gyök jelentése attól függően milyen toldalék kapcsolódik hozzá.)

 

A VESZ és a VÉSZ két különböző gyök, az előbbiben a VE ősgyök (V+E hang és jelentései) a másodikban a VÉ ősgyök (V+É hang és jelentései) található.

A különbségtételhez tudni kell, hogy az E hang egy közelre mutató jelentést hordoz: E hely, erre, emez, ...

Az É hang pedig figyelemfelhívó szerepkörben van: (H)É...

Ugye, aki VESZ, az a saját közelébe (tulajdonába) helyezi a tárgyat, a VÉSZ pedig figyelemfelhívó jelentést hordoz.

 

"Ha elveszik a nyom, az ugyanaz, mint ha elvész a nyom."

Ez igaz. DE az (el)VÉSZ szó nem lehet az eredeti, mert mást jelent, mint a VESZ.  Ugyanakkor az is igaz, hogy a kettő közt igen szoros tartalmi kapcsolat van, hiszen vész esetén elveszthetjük vagyonunkat, hozzátartozónkat, egészségünket. De nem ez az igazi oka a VÉSZ szónak fenti alkalmazásának (ha elvész a nyom), sokkal valószínűbb egy színesebb beszédre való törekvés. (pl. egy irodalmi műben) Ti. a VÉSZ szót nem lehet/nem szokás ragozni Én vészek, te VÉSZEL, ő VÉSZ.

Ugye, más lesz az értelme, visszatér az eredeti jelentése (VÉSZ, azaz baj) és már semmi köze a VESZ szóhoz.