"Vásik, váj, válik, vág"
Ezekben csak a VÁ ősgyök azonos, az S, a J, az L, és a G más-más ősgyökök, más-más jelentéssel.
Mindig jusson eszedbe, hogy a gyökök valójában összetett szavak.
Pontosan úgy, mint az agyagszobor, agyagedény, agyagkorsó, agyagbögre, agyagtál, agyagpadló, agyagtégla, agyagcserép...
Amikor más anyagból készült de azonos tárgyat kellett megnevezni, értelemszerűen az arra jellemző szó került az újba: Agyagtál, ezüsttál, aranytál, üvegtál, porcelántál, stb.
A sorrend is fontos, mert felcserélve más jelentést ad az összetett szó: fafej-fejfa, vasbeton-betonvas, szemüveg-üvegszem, épületfa-faépület, írógép-gépíró, állóvíz-vízálló...
A szisztéma ugyan az, hiszen a hangok (amikor még nem léteztek szavak) szükségszerűen valamilyen fogalmat (fogalomkört) jelentettek.
Tehát egy-egy hang a mai értelemben egy-egy szónak felelt meg, s ezeket a szavakat, (hangokat) rakták össze új dolgok megnevezésére. Ma is ezt tesszük, mikor összetett szavakat hozunk létre.
Az újonnan megnevezni kívánt dolog két- vagy akár több, számunkra fontos jellemzőjét jelentő szót/hangot választunk a megnevezéshez, a szóösszetételhez.
Pl: vas-beton-talp-fa. Ugye, a vasút megjelenésekor a talpfa megnevezése vált szükségessé, ezért a funkciójára utaló talp és az anyagára utaló fa szavakból állt össze az új szó.
Ezzel gyakorlatilag párhuzamosan jelent meg egy új építési technológia, mikor a betont vas (acél) szálakkal erősítették meg. Ezt az építőanyagot is meg kellett nevezni, s az előbbihez hasonlóan módszerrel itt a felhasznált anyagok neveinek összerakásával oldották meg, így született meg a "vasbeton" szó.
Amikor a vasúti talpfát kiváltotta a vasbetonból készült változat, úgy ezt is meg kellett nevezni. A módszer most is ugyan az volt mint az előbbi kettőnél.
Amikor a hangokból gyököket raktak össze elődeink, ugyan ezt a gyakorlatot követték: meglévő szavakat (melyek akkoriban csak hangok voltak) raktak egymás mellé.
Olyan hangokat kiválasztva, melyek jelentései a megnevezni kívánt dolog jellemzőire utaltak.
Éppen ezért a vás, váj, vál, vág gyökök (mint összetett szavak) különböző jelentésűek annak ellenére, hogy van "áthallás" közöttük a VÁ ősgyöknek köszönhetően.
Ugye, az agyagszobor, agyagkorsó, agyagtégla is mind mást jelent, annak ellenére, hogy ezek közt is van "áthallás" az agyag szó miatt, mert ezt a jelentést mindhárom "gyök"-be magával vitte. Ugyanígy vitte a saját jelentését a VÁ ősgyök az említett gyökökbe.
A toldalékolás is valójában szóösszetétel, azzal a különbséggel, hogy azok a hangok (ősgyökök) vagy gyökök, melyeket rendszeresen használtunk az összetételekben idővel toldalékká váltak.
Ez egy megkerülhetetlen alapvetés, ami érthetővé teszi a szó/gyökalkotás ma is élő menetét, logikáját, s ezen keresztül (ennek segítségével) a szavak közti rokonság is felderíthető, és még arra is fény derül, miért vannak különböző, egymástól távol eső nyelvekben hasonló hangokkal alkotott hasonló jelentésű szavak, amiket eddig csak átvételekkel tudtak magyarázni.