"Szélt/széltében - széllyel/széjjel"

Ezt nem értem: mi ez a széllyel?

Amúgy a szél (v.minek a széle) nem azonos a széjjel szóval sem tartalmát, sem alakját illetően. Csak megjegyeztem, mielőtt az L hangból indulnál ki a széllyel kapcsolatban...

Számos szavunk van, amik lényegében ugyan arra a dologra vonatkoznak, de más ősgyökökből épülnek föl, teljesen más hangsorból, s ez a jellemző a szinonim szavakra. Ezeket nem képeztük, hanem más hangokból (ősgyökökből)l raktuk össze.

Nem is igazán értem, milyen szinonima-képzésről írsz

 

"Rokonítható hangutánzó eredetű szavainknál önállóan is szinonímaképző az j hangú végződés."

Ezt sem értem példák és magyarázat nélkül.

Nota bene, a szél - száll - zúg, zöng/zeng - zene - zaj nem egymás szinonimái, a zajong - zúg kivételével.

Egyébként sem értem, miért szinonimaképző a J hang...?

Odáig még rendben is lenne a dolog, hogy csobog-csobaj, robog-robaj, morog-moraj szópárokban egymás szinonimáit véled felfedezni, de a sóhaj, óhaj, szilaj, paraj, taraj szavaknak is ugyan ez a végződése...

Jelzem, a morog és a moraj nem egymás szinonimái, a csobog-csobaj sem és a robog-robaj sem.