Asszem, nem sok ember van Magyarországon, aki legalább 1x nem látta a Liliomfi c. filmet, amit 1955-ben rendezett Makk Károly Darvas Iván, Krencsey Mariann, Soós Imre, Ruttkai Éva, Tompa Sándor, Dayka Margit, Pécsi Sándor és Balázs Samu főszereplésével.

Nem tudom, hányszor láttam, dvd-n is megvan, nagyon szeretem, szinte minden kockáját, a szövegét kívülről tudom.

A darabot színpadra vinni – ilyen nagyságok árnyékában – szerintem ennyi idő múltán is elég bevállalós döntés. A Vígszínház – gyanítom, mert ifj, Vidnyánszky Attila meg akarta rendezni – vállalta, és a közelmúltban bemutatta. Én pedig szombat délután megnéztem.

Tagadhatatlan, kíváncsian, de némi előítélettel ültem be a nézőtérre. Pont, mert elég jól ismerem, elég sok előadásban láttam a Vígszínház színészei nagy részét. Attilát színészként zseniálisnak tartom, rendezőként számomra ezzel debütált.

Azzal kezdem, hogy meghökkentett az összevissza díszlet – szerintem funkciója semmi. Az volt róla a benyomásom, valami régi darabból maradhatott meg. Mostanság divat az újrahasznosítás, tán erről lehetett szó. ☹

Ahogy kezdődött, az egy dali társulat ripacskodására hajazott – kezdtem is aggódni, mi lesz ebből.

Igazából a Kányay fogadóban játszódó jelenetsorral éreztem úgy, hogy a rendező itt talált magára. Jó ötletek, poénok sora következett. Hogy csak egyet, szívemnek egyből nagyon kedveset említsek: egy fiatal színész pulikutya bundában és mozgással kuporodott a fogadós lábához! 😊

Ezt a poént sikerült elrontani azzal, hogy ezt a bundát később Szellemfi jelmezként alkalmazza. ☹ Kár érte!

Mariska és Erzsi szerepében egy nagyon fiatal színésznövendék, Gál Réka Ágota e.h és

Varga-Járó Sára jól énekel és táncol is.

Attilánál nyilván alapfeltétel volt a szereposztásnál, hogy ezekkel a képességekkel mindenki rendelkezzen.

Ami először meglepett, hogy Liliomfi – mint vendég - Keresztes Tamás, a bp.-i Katona József színház tagja. Aztán hamar világos lett, miért. Hasonló fantasztikus mozgáskultúrával rendelkezik, mint ifj. Vidnyánszky Attila is – ráadásul alkatra nagyon emlékeztet a fiatal Darvas Ivánra. Csak a kissé őszülő haja nem stimmelt a történethez.

A darab vége felé – szerintem– egy kis húzás az előadás javára vált volna. Ugyanakkor szinte teljesen elsikkad, hogy a 2 szerelmest Szilvay professzor is, mint az unokaöccsét (aki épp teátristának állva Liliomfi) és gyámleányát, Mariskát szánta egymásnak!

Az előadás zárójelenete viszont igazi fiesta: a SZÍNHÁZ, A SZÍNÉSZET mindenki általi - és a közönség ovációjával és szűnni nem akaró vastapsával kísért - dicsőítése!