Pont fordíta van. Az ősmagyar szavak -u véghanzója ha az l előtt állt, ez a j felé lágyította el a szó végi l - hangot.

Ha pedig ikes igében li kapcsolat volt, ez ii a j felé lágyította a hangkapcsolatot. Ennyi bőven elég, hogy általánossá váljon.

 

 

--

 

Pl. tojás szavunk.

 

 

Ez a tol gyökből képzett szó. Ráadásul a tolás szavunk egy létező ragozott szó. Az ellágyított szinonímák viszont elvontabb jelentést is biztosíthanak származékszavak névszói képzésénél.

 

Ha ragozzuk a tol gyököt, kell egy lágyító segédhang pl. a tojik esetében. A magyar nyelv nem nagyon tűr ilyen hangi kapcsolatokat, mind tol()ik, tol()a, mert a segédhang nélküli verzók sokszor értelmezetetlen alakot öltenének. Az ősmagyar szavak véghangzói megfelelő hangi értékek találhatóak meg tehát még ma is a ragozott szavaink segédhangzóiban.

 

Nincsenek tehát elmaszatolt, köztes hangi értekek a magyar nyelvben és nem is voltak.