1:  "a W nem azonos a V-vel,  viszont hasonlít az  U-ra "

 

Szerintem te valami citromdíjra pályázol hogy egymás után  ilyen eszméletlen aranyköpéseket  helyezel itt el.))

 

Nekem biztosan nem dumálod meg hogy a V  vagy a W  az valójában U,   egy magánhangzót akarsz egy  mássalhangzóval összemosni,  egyáltalán nem hasonlítanak  sehogyan sem egymásra.   Más  a kettő és nem kicsit.  

 

Továbbá alapvető V  hangos szavaink  korabeli  leírásai  gyakran W  jellel  vannak megírva,  ez  meg  tényszerűen igaz,  utána lehet nézni.   VÍZ,  VÉR, VAS,  VÍG  és sokan mások mind szerepelnek W  hanggal írva.    Tehát a W az a V  pontosan.  Magyar  szavaknál biztosan ugyanaz,  tök mindegy ha régen W  írták is meg.

 

És akkor mi van?...  Szerinted ez U hang valójában?.))   Jó,  nézzük akkor szerinted ezek :

 

UÍZ,  UÉR,   UAS,  UÍG  valójában. Gratulálok, ezt nevezem !   Viccnek  jó,  de poénnak gyenge.))     Ugyanaz a V  és a W  is pontosan,   de ez utóbbi az idegenes  írás,  magyar nyelv  nem használja  így normális esetben.

 

Angolban néha csak pótlék mert nem is kéne igazán oda,  máskor a valódi V  van mögötte. Vagy épp az F  ők a két hangot élből kevergetik.  És ne gyere az eltorzult  kiejtésükkel,  eleve ugyanazt  nagyon kétféleképp ejtheti az angol meg az amerikai.  Mondom ugyanazt.

 

Amúgy meg  ne az utódnyelvekből eredeztesd az ősi nyelvet,  fordítva kéne.  Te a későbbi  átírt/elváltoztatott hangalakból akarod  eredeztetni az ősit.  Nem jó a sorrend.))

 

2:  Tájszó (1) :  "Egy nyelv olyan szava amely nem található meg az írott és beszélt köznyelvben..."

     Tájszó  (2)     "Valamely tájon divatos beszédmód"     "Csak egyes tájakon használatos szó"   

 

Tehát ne üljünk fordítva azon a bizonyos  lovon,  mert  ez  nem az eredeti  köznyelvi  beszéd és írás,  ne  az elszigetelt  és elkülönült  szóhasználatot  vedd már  etalonnak,  hiszen az eredeti  nélkül  ez nem is létezhetne.    Tehát megint a helyes sorrend !   A tájszólás mindig az eredeti későbbi torzítása/változása már.  Sorrend !

 

3:  A  részleges,  vagy teljes hasonulás egy  másik történet.  Az nem tájszólás,  a beszédünk  hangkeveredéseinek természetes része.   De az EGYSZER  szót nem fogjuk ECCER  írni,  és normális esetben  azért nem is tiszta CC  ejtünk ki hangsúlyosan.    Kivéve Röcsögén persze.))  

 

A  VAL  és VEL  toldalékolt szavaink  egy jó része  meg szándékosan van  beszédkönnyítés okán  KÉZVEL  helyett KÉZZEL  tulajdonképp elkészítve a szó.  

 

De  ez sem úgy működik hogy  jön "egy vezető aki hivatalos titulust akaszt rá"  mert  a feje tetejére is állhat bárki,  ha az emberek nem  fogadják el az ötletet.  Sok ilyen  szóképzés  van,  amit X  kitalált egyszer és a  nép nem volt rá vevő.    De  ez  a VAL/VEL dolog  hasonulása jó ötlet,  sokkal jobb és gördülékenyebb azt mondani hogy VIRÁGGAL  mint VIRÁGVAL.  

 

Nyilván  az emberek is vevők voltak  a sokkal könnyebb és gördülékenyebb beszédre.  És a magánhangzó  végű  szavaink továbbra is a VAL/VEL  használja,  ez meg biztosítja hogy  mindig  tudható legyen hogy  a hasonult alaknak mi is a valódi eredete...