1. A pogány háromságok és a Szentháromság összemosása
Az, hogy különböző pogány kultúrákban több isten hármassággá formálása létezett, nem bizonyítja, hogy a keresztény Szentháromság tanítása ugyanabból az ötletből származik. A keresztény Szentháromság nem három különálló isten hármassága, hanem egyetlen Isten, aki három személyben létezik: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A keresztény hit alapvetően monoteista, és az Ó- és Újszövetségben is egyértelműen megjelenik az egy Isten imádata. A Szentháromság tana nem azért született meg, hogy pogány istenségeket másoljon, hanem azért, mert a bibliai kinyilatkoztatásból következik az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége és különálló személyisége.
2. A többistenhit félreértelmezése
A Biblia valóban beszél „istenekről” (héberül: elohim), de ez nem azt jelenti, hogy a Szentírás politeizmust tanítana. Az "istenek" kifejezés gyakran utalhat angyalokra, hatalmas lényekre, vagy akár a bálványok isteneire is, amelyek a népek képzeletében léteznek, de ezek nem valódi istenek. A Biblia tanítása következetesen monoteista: egyetlen, igaz Isten van, aki teremtett mindent. Az olyan versek, mint például Mózes 5. könyve 10:17, ahol Isten „istenek Istene” és „urak Ura”ként van leírva, nem bizonyítják több isten létezését. Ezek a versek azt mutatják, hogy Isten minden fölött áll, beleértve a bálványokat és az angyalokat is, akiket a népek istenekként tiszteltek.
Például a Zsoltárok 82:6-ban, ahol „isteneknek” nevezik a földi bírákat és vezetőket, nem azért használja az „elohim” szót, mert valódi istenek, hanem mert olyan hatalommal ruházták fel őket, amely képviseli Isten igazságosságát a földön. Azonban a következő vers azt mondja, hogy ezek az „istenek” meghalnak, mint az emberek (Zsolt 82:7), ami egyértelművé teszi, hogy ők nem istenek a szó valódi értelmében.
3. A Szentháromság tana és a keresztény hit monoteizmusa
A keresztény hit monoteista, és a Szentháromság tana nem mond ellent ennek. A Szentháromság tana nem azt állítja, hogy három különálló isten van, hanem hogy egyetlen Isten három személyben létezik. Ez a kinyilatkoztatás, amelyet a Szentírásban találunk, különbözik a politeista istenképektől, amelyek több különálló istenséget imádtak. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három különálló isten, hanem egyetlen isteni természetben léteznek, három külön személyben.
A Szentírás nem egyszerűen „több isten” létezéséről beszél, hanem az egy igaz Istenről, aki önmagában teljes, és aki minden teremtmény fölött áll. A János 1:1-ben például az „Ige” (Logosz) nem teremtményként van bemutatva, hanem mint Isten, aki a kezdetben volt és minden teremtést véghezvitt. Az „egyszülött” kifejezés sem azt jelenti, hogy a Fiú teremtmény lenne, hanem hogy különleges és egyedülálló kapcsolatban áll az Atyával, öröktől fogva létező módon.
4. A Szentháromság és a Biblia tanúsága
A Szentírásban számos utalást találunk, amelyek a Szentháromságot alátámasztják. Például Máté 28:19-ben Jézus felszólítja tanítványait, hogy kereszteljenek „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”, ezzel egyenlő rangra helyezve mindhárom isteni személyt. Ez nem egy pogány istenháromság másolata, hanem a keresztény kinyilatkoztatás, amely a Szentháromságot mutatja be.
5. Összegzés
A Biblia nem tanít több isten létezését, hanem egyértelműen egyetlen Istenről szól, aki teremtett mindent, és aki a Szentháromságban mutatkozik meg: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. A pogány háromságokkal való párhuzamok félreértésekből és felületes hasonlóságokból származnak. A keresztény Szentháromság tanítása mélyen gyökerezik a bibliai kinyilatkoztatásban, és nem kapcsolódik a pogány istenképekhez.