"rákerestem a soul etimologiájára"

Én is megnéztem:

"From Middle English soule, sowle, saule, sawle, from Old English sāwol (“soul, life, spirit, being”), from Proto-West Germanic *saiwalu, from Proto-Germanic *saiwalō (“soul”), of uncertain ultimate origin (see there for further information)." https://en.wiktionary.org/wiki/soul

Lényegében a proto-germánig megy vissza, majd ismeretlen eredetűnek mondja.

 

Ez az angol szó a lélekre vonatkozik, ugyanakkor a szél-lel kapcsolatos. Persze, átvitt értelemben. Mint a lélek, lehellet... Minden esetre valószínűsíthető, hogy az alap szó a szél, ennek átvitt értelmezéseként lett suwl/soul jelentése lélek. Ugye, a lélek nem más, mint a szellem, ami légies, szellő-szerű.

Természetesen a szellem is kapcsolatos a szél-lel. (szellő) Ugyan ez (szel) a gyöke mindnek, a szélnek, a soulnak, és a  szellemnek is.

 

"a szél korai altai szónak néz ki"

Nem találtam hasonló gyököt a déli nyelvekben (arab, héber, hindi, sumer), de a szanszkritban sem.

A "soul" (lélek) változatai a germán nyelvterületek (É-Európa) jellemzője, a "szellem", "szél" elvileg lehet altáji, de hogyan került kapcsolatba az európai germánnal?  Hiszen ugyan ez a gyök szerepel a szél, szellem szavakban is. Viszont a héber (vagy talán még előbbi kánaáni) seol (a lelkek helye is a "soul" (S_L) gyököt tartalmazza.

Szerintem ez a gyök sokkal korábbi, mint ezek a nyelvek Korábbinak is kell lennie, hiszen a szél fújt már a Föld korai szakaszától kezdve, s az ősember szükségszerűen meg kellet, hogy nevezze, miután nap mint nap találkozott vele... Arra viszont nem igazán tudom a választ, hogy az ősember mely csoportja, mely területen tette meg ezt a lépést.