AOTD on

Pink Floyd - A Saucerful Of Secrets

Nos háromszori meghallgatás után úgy gondolom ez is egy very kiváló Floyd album, legfeljebb kevésbé direkt a hatásmechanizmusa és így kicsit több idő kell a befogadásához. Alapvetően az összes szám rendben van, mégis számomra a közel 12 perces instrumentális címadó az, amelyik a leginkább elgondolkodtató tétel. Az elején az a módfelett idegesítő sípolós keretrendszer rendkivül ismerős momentum volt, mely valószínűleg jó néhány később psychohorror, thriller vagy hasonló movie alap felszültségfokozó eszköze lehetett. Aztán az a zseniális dobfrekvenciának az ötlete, tutira hozzájárult az olyan későbbi ilyesmire épülő gigaslágerekhez, mint pl a discókorszak Rasputin-ja. A szám vége a kvázi felemelkedés, feloldozás rész pedig már a feel good zenék világába vezet át páratlan ütemérzékkel. Ezen csodálatos számon kivül nekem még a későbbi dalközpontúbb mega Floyd felé mutató Remember a Day illetve a záró a Piper korszakra ragyogóan visszautaló Syd Barret-tes Jungband Blues tetszett leginkább. De amúgy az egész album igazán remek szórakozás.  

8,8/10 

AOTD off