AOTD on

Pink Floyd - A Saucerful Of Secrets

A korai Floyd-ot nem vágom, nálam ők az Atom Heart Mother-nél kezdődnek. Emlékeim szerint vagy kétszer nekifutottam (jó régen) a Piper-nek, de csúnyán lepattantam róla, ezért ha valaki megkérdezte volna, a Saucerful-t hallottam-e már, kapásból nemet mondtam volna. Erre kiderült, hogy a lemez első fele tök ismerős, a Set The Controls-t meg valahonnan máshonnan is ismertem már. Az lehetett, hogy ezt a lemezt is bepróbáltam, talán többször is, de a Corporal Klogg* Clegg-nél mindig elkezdett lazulni az ékszíj, a címadónál meg le is dobta, úgyhogy sose fejeztem be. Pedig annyira nem is rémes lemez, a címadót leszámítva, ezeket a terjengős zajmintás piszmogásokat sose bírtam hosszútávon. Nekem a dalközpontúbb, “kommerszebb” Floyd jobban fekszik, ez van. De a helyén kezelve rendben van ez az album is, pl. az Obscured-nél jobb. 7/10

(Lehet, hogy felnőttem már a Piperhez is? :D)

*nem is igaz, nemhogy tizedes, még őrvezető se voltam, csak kutyaközönséges honvéd

AOTD off