"Ami a szombatnapot illeti, ott még gyengébb a pozíciód, mivel az ókeresztény források egyike sem említi, hogy a pogánykeresztények megülték a sabbatoth, tehát ezt nem az Egyház változtatta me egy konkrétan megjelölhető időpontban."

A fönevad bélyege hétszer szerepel a Jelenések könyvében (13:16, 17; 14:9, 11; 16:2; 19:20; 20:4). Ezek közül négy jelenik meg központi víziójában (Jel 12-14), amely a Tízparancsot tartalmazó szövetség ládájára irányítja figyelmünket (Jel 11:19). Isten maradék népe tehát olyanokként azonosítandók, kik „megtartják Isten parancsolatait, és akiknél megvan a Jézus Krisztus bizonyságtétele” (Jel 12:17).

Közvetlenül ezután János leír két fönevadat, amelyek üldözik Isten egyházát: (1) „a fönevad, amely a tengerből támad fel” (Jel 13:1) és (2) „egy másik fönevad jön fel a földből” (Jel 13:1). Az első fönevad hamis imádatot parancsol, és üldöző tevékenysége hasonlít Dániel 7 „kis szarvához”, amely „meg akarja változtatni az időket és a törvényt” (Dán 7:25), és üldözi Isten népét 1260 napig(=három és fél év) (Jel 13:4, 8).

A Dániel próféciájával való párhuzam azt mutatja, hogy a hamis imádatnak magában köll foglalnia az Isten „időinek” és Tízparancsának megváltoztatására tett kísérletet. A Tízparancs idővel foglalkozó része a negyedik parancs: a hetednapi nyugalomnap megtartására vonatkozó szent szombat. Történelmileg az istentisztelet napjának megváltoztatására tett kísérletet a pápaság minden további nélkül magára vállalja, amellyel - mint "tekintélyének jelével" - még kérkedik is akként - s efelett még az ágostai lutherán hitvallás sem átall berzenkedni, ld. alant -, hogy az elsőnapi vásárnapot az istentisztelet napjaként rendeli teljesen önkényesen a hetednapi szombat, a bibliai nyugalomnap helyett: "A vásárnap tekintélyünk jele...az Egyház [t. i. a római egyház] fölötte áll a Bibliának, és a szombattartás áttétele [vásárnapra] ennek a ténynek a bizonyítéka" (Catholic Record, 1923. szeptember havának első napja).

Tehát nem kell találgatnunk, hisz' nem hagy bizonytalanságban afelől maga a fönevad, hogy a vásárnap a "tekintélyének jele": ez az ő bélyege (jel=jegy=bélyeg=pecsét ua.), higgyünk 'hát neki, ő már csak tudja.

A tény, hogy a Jelenések könyve 13. fejezetének második fönevada ugyanazt a tekintélyt gyakorolja, mint az első fönevad (Jel 13:12), és együttműködik az első fönevaddal a hamis istentisztelet erőltetésében azt mutatja, hogy a vásárnap fontos megkülönböztető jegye lesz azoknak, akik imádják a fönevadat és képit, ellentétben Isten maradék népével, amely „megtartja az Isten parancsolatait és a Jézus hitét” (Jel14:12). Engedelmességükhöz hozzátartozik a hetedik nap megszentelése, mert megfogadják a felszólítást, hogy „imádják azt, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:7), ami egyértelműen a negyedik parancs egy részinek majdnem szó szerinti idézete (v.ö. 2Móz 20:11).

Figyeljük meg: az ég közepin röpülő angyal a negyedik parancs egy részinek majdnem szó szerinti idézésével szólítja föl a Föld lakosait, hogy imádják az igaz Istent (ld. Jel 14:7). Ez azt mutatja, hogy a Tízparancs hetednapi szombatja központi helyet foglal el a végidei igaz Istenimádatban a hamisított tízparancs pápai szombatjával, az elsőnapi vásárnappal szemben. Tehát akik engedelmeskednek az angyal fölszólításának, megkapják Isten pecsétjét (Jel 7:4; 14:1), míg azokat, kik visszautasítják ezt a fölhívást, és a vásárnapot, a fönevad autoritásának jegyét veszik magokra, Babilon részekint írják le (Jel 14:8-11). Ez utóbbiak közé fognak  tartozni a Tanúk is, hiszen az ő torkukon bármit lenyom a vezetőség minden ellentállás nélkül (ld. pl. szakáll kérdése: tavaly ilyenkor még a "lázadás", "ápolatlanság", "engedetlenség" jele volt, míg ma már boldog-boldogtalan vígan viseli, ugyanilyen lelkesen fogják 'hát a vásárnap "szentségét" is vallani s hirdetni).

Az utolsó próba tehát az igaz vagy hamis Tízparancsnak való engedelmességen alapuló istentisztelet: a bibliai szombat vagy a vásárnap, egy ember alkotta istentiszteleti nap melletti döntésünk lesz...

„Megemlítik a szombatnapot, amelyet nyilvánvaló módon a Tízparancsolat ellenére cseréltek fel a vásárnappal. Egyetlen példát sem hánytorgatnak annyit, mint a szombatnap megváltoztatását. Bizony, nagy az egyház hatalma [t. i. a rómaié] – állítják [a pápisták] –, hogy még a Tízparancsolat egyike [t. i. a hetednapi szombatparancs] alól is feloldott!”

Ágostai Hitvallás, XXVIII. Az egyházi hatalomról.

„Újra és újra felajánlok 1000 dollárt annak, aki be tudja nekem bizonyítani a Bibliából, hogy a vásárnapot kell megtartsam. Ilyen törvény nincs a Bibliában. Ez egyedül a szent Katholikus Egyház törvénye. A Biblia azt mondja: ‘Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.’ A Katholikus Egyház ezt mondja: ’Nem. Az isteni hatalmammal én eltörlöm a szombatot és azt parancsolom, hogy a hét első
napját szenteld meg.’ És lám, az egész civilizált világ tisztelettel leborul és engedelmeskedik a szent Katholikus Egyház parancsának”

(T. Enright, C.S.S.R., in a lecture at Hartford, Kansas, 1884. febr. 18.).

Bertrand Conway azt mondja: „Ha a Biblia az egyedüli útmutató egy keresztény számára, akkor a hetedik napot
ünneplő adventisták cselekednek helyesen, amikor a zsidókkal együtt a szombatot tartják meg. A katholikusok viszont
megtanulják, hogy miben higgyenek és mit cselekedjenek a katholikus egyház isteni és csalhatatlan hatalma alapján” (Question Box, p.179)...