"A török nyelv elfejlődött a magyar mellől így etimológiai kapcsolatai nem olyan tiszta gyökűek ,  mint  a magyarban "

 

Pontosan így van ez,  és ez nem csak a török nyelvre igaz. (latin, germán stb...)

 

Még majdnem azonos külalakú szavakat  sem értelmezhetünk feltétlen "azonos gyökű"  szavaknak,  mert a majdnem egyre írt hangalak mögött  két  teljesen különböző dolog áll,  két  másik  alapszó és annak az értelme.  

 

Nézzünk egy példát most az ominózus törökből,  ha már ez jött fel :

 

SIKI :  szoros és most figyeljünk mert  még SZŰK    is a jelentése.---------------    Ez a magyarul érthető SZŰK  szavunk lesz.

 

SIK :  gyakori ,  sűrű ------------------- Ez ugyanakkor  már a  SOK  szavunk  lesz.  

 

Idegen nyelv szópárjaival ezért kell nagyon vigyázni,  mert  ami egynek tűnik,  az  gyakran nem is egy dolog,  csak majdnem ugyanolyanra van megírva  a már módosult külalakja.  Hiába csak egy -i toldás  van "ugyanazon"  ,  valójában nem ugyanazon van,  aminek ez látszik.   

 

A magyar szópár  viszont  inkább ellentétes értelmű egymással viszonyítva,  hiszen  képezve a szavaink  SZŰKÖSSÉG  és  SOKASÁG ,  elsőnek  "hiány"  értelme,  míg a másodiknak  "bőség"  értelme...