Köszönöm, hogy megosztottad véleményedet. Engedj meg néhány megjegyzést a fenti érvelésed kapcsán, amely segíthet tisztázni néhány félreértést és pontosítani az állításaidat a katolikus egyházról, annak tanításairól, és a hit és cselekedetek kapcsolatáról.
1. Az Egyház és a hit tisztasága
Azzal kapcsolatban, hogy a katolikus egyház "szentnek nevezte a gyilkolást", valójában ez egy félreértés. Az egyház soha nem nevezte szentnek az erőszakot. Az inkvizíció történelmi eseményként jelent meg egy olyan korban, amikor a hit és a társadalmi rend fenntartása érdekében a korabeli társadalom súlyos büntetéseket alkalmazott. Az egyház, mint sok más középkori intézmény, részese volt ezeknek az eseményeknek, de nem az egyház találta fel a kegyetlen büntetéseket, és mindig is igyekezett enyhíteni a civil hatóságok szigorúságát.
2. Bálványimádás és szentek tisztelete
Az állítás, miszerint a katolikus egyház bálványimádásra buzdítana, szintén téves. A katolikus teológia világosan megkülönbözteti a dulia, azaz a tisztelet, és a latria, vagyis az imádat közötti különbséget. A szentek képei, Mária képei nem bálványok, hanem vizuális eszközök, amelyek segítenek az embereknek elmélyíteni az imádságukat. Mária és a szentek közbenjárásáért való könyörgés nem azt jelenti, hogy őket magukat imádjuk, hanem azt kérjük, hogy járjanak közbe értünk Isten előtt. Ez a gyakorlat összhangban van a Szentírás azon tanításával, hogy a szentek imádkozhatnak az élőkért (lásd Jelenések 5:8 és 8:3-4).
3. A hit és a cselekedetek kapcsolata
A hit és a cselekedetek kérdése az egyik legfontosabb pont, ahol félreértések adódnak. A katolikus tanítás soha nem mondta azt, hogy a hit elegendő cselekedetek nélkül. Ahogyan Jakab apostol is írja, „a hit halott cselekedetek nélkül” (Jak 2:17). A katolikus egyház tanítása az, hogy a hit által kell cselekedni, azaz a hit és a cselekedetek együtt vezetnek az üdvösségre. Tehát nem igaz, hogy a katolikus egyház csak a hitet hirdeti, miközben elnézi a bűnös cselekedeteket.
Például a Galatákhoz írt levélben felsorolt „test cselekedetei” ellen az egyház minden korban harcolt. A bűnök, mint a házasságtörés, lopás, erőszak, részegség és más erkölcstelenségek soha nem voltak elfogadottak az egyházban. Az egyház arra hív mindenkit, hogy bűnbánatot tartson, és az Isten parancsolatai szerint éljen.
4. Az inkvizíció és Galilei esete
Az inkvizíció kapcsán gyakran felhozott Galilei-ügy egy bonyolult történelmi példa, amelyet nem lehet leegyszerűsíteni arra, hogy "az egyház üldözte a tudományt". Valójában az egyházban sok tudós dolgozott, és Galilei sem a tudományos nézetei miatt került bajba, hanem azért, mert az akkori egyházi hatóságokkal való konfliktusai során a teológiai kérdések és a hit kérdései is előtérbe kerültek. II. János Pál pápa hivatalosan is bocsánatot kért a tévedésért, és elismerte, hogy Galilei igazságtalan elbánásban részesült. Ez azt mutatja, hogy az egyház képes beismerni a hibáit, amikor szükséges.
5. Babilon és az egyház azonosítása
Az állítás, hogy a katolikus egyház „Nagy Babilon”, teljesen téves bibliaértelmezésre épül. A Jelenések könyve szimbolikus próféciákat tartalmaz, amelyeket nem lehet közvetlenül egy konkrét intézményre alkalmazni, mint például a katolikus egyházra. A kereszténység központi üzenete Krisztus követéséről és az örök élet kereséséről szól, nem pedig a hatalomról és az elnyomásról.
6. A hit és az erkölcsi magatartás kérdése
Az egyház soha nem tanította azt, hogy a bűnös cselekedetek elfogadhatóak lennének, függetlenül attól, hogy valaki hisz-e Krisztusban. A bűnbánat és a megtérés mindig is az egyház egyik központi üzenete volt. Ha valaki bűnös életet él, akkor meg kell térnie, különben a hit önmagában nem menti meg. Jakab apostol és Pál apostol egyaránt hangsúlyozta, hogy a cselekedetek, az életvitel mutatja meg a hit valódiságát. Az egyház mindig is arra hívta fel az embereket, hogy éljenek erkölcsösen és tisztán, és forduljanak el a bűnös magatartástól.
Összefoglalás
Az állításaid nagy része félreértéseken és téves történelmi, illetve teológiai következtetéseken alapul. A katolikus egyház nem bűnpártoló, nem bálványimádó, és nem hirdeti azt, hogy a hit elegendő lenne cselekedetek nélkül. Az egyház tanítása összhangban van a Szentírással, és a hitet cselekedetekkel kell kiegészíteni, hogy valaki elérje az üdvösséget. Az inkvizíció és a múltbéli események szintén nem mutatják be az egyház lényegét, hanem történelmi kontextusban kell vizsgálni őket. A katolikus egyház mindig is az igazságot és a hit tisztaságát igyekezett megőrizni, és ma is ezt a küldetést teljesíti.
