Tényleg két különböző török jövevényszó lenne, a szerte és a szór szavunk alapja, amikor ezek ikerszavak?
A szerteszór rokon tövekről való játékos ikerítés, mint a szerteszéjjel, szanaszét, vagy a szerin-szerte.
szerinszerte:
"...hova löttenek el és hova lesznek naponként a nagy ember marók, az igen nagy urak, és az egyéb magabírók, mind az országban szerinszerte, mint a városokban?"
Heltai Gáspár: A fenyűfáról és a nádszálról
"Tudjuk, hogy a névutók birtokviszonyban állottak főnevükkel. (L. MHat. 1:12.) A névelős példák mutatják, hogy a szerte névutóval is így állt a dolog, A -te végén levő magán-hangzó tehát csakis a 3. személyű birtokrag lehet. Ami a -t elemet illeti, arra nézve már Révai, Hunfalvy (Vog. Föld. és nép 302.), CzF. kimondták, hogy azonos a lokatívus -t rag-jával. (Vö. Falu szert beszélyik. Palócság. Nyr. 21:558.). — Hogy csakugyan a lokatívus ragja egyesül a birtokos személy raggal a -te-ben bizonyítja az is, hogy az -n ragos lokativusi alak is előfordul a régiségben éppen a szerte-vz 1 kapcsolatban. (L. a NySz.-ban: szerén-szerte, szerin-szerte alatt.). Talán ez a szerén fordul elő névutóként is a Walesi bárdokban: Szolgái szétszáguldanak ország-szerin tova. — Eredetileg tehát csak a szerte névutóban volt meg a -te rag, a többi eset mind analógiás alakulás.— Eredetileg tehát csak a szerte névutóban volt meg a -te rag, a többi eset mind analógiás alakulás. A naponta, éjentex stb. létrejöttére pl. szintén hatással lehetett a szerte névutó; hisz város szerte — 'az egész városban': naponta = 'egész nap'. "
MAGYAR NYELVŐR SZARVAS GÁBOR FOLYÓIRATA SZERKESZTI ÉS KIADJA SIMONYI ZSIGMOND XXXIX. ÉVFOLYAM 198. old.
BEKE ÖDÖN
Elég furcsa lenne, ha épp egy ótörök jövevényszó névutója lenne analógiás hatással az egész magyar nyelvre. Az pedig még furcsább, hogy rengeteg olyan ótörök "jövevényszó" van, amely sima szóhasadással keletkeztethető, hangra megyező magyar tőről (lásd pl. sor1 - sor2). Az egyedüli "bűne" ezeknek a töveknek, hogy más fu nyelvben nincsenek meg, ótörök rekonstrukciókat viszont képeztek ezzel egyezően. Ezért nem szabad észrevenni a magyar nyelv szorosan összetartozó szópárjait, amelyek csak egymással összefüggésben alakulhattak ki. A helyes következtetés: nem fu nyelv a magyar, ill. magyar nyelvben is meglevő tövekből fejlődött tovább a török, ám atörökben már elveszítette ősibb összefüggéseit.
szer1: https://uesz.nytud.hu/index.html?displaymode=web&searchmode=exact&searchstr=szer&hom=1#
szer2 https://uesz.nytud.hu/index.html?displaymode=web&searchmode=exact&searchstr=szer&hom=2
ÚESz: szór: Ótörök jövevényszó. | ≡ Kāšγ. sawur- ; csag. savur- ; csuv. sǝ̑vǝ̑r- ; stb.: ’szór, hint’ [< ótörök *sav- ’ua.’]. ⌂ A magyarba átkerült alak *saβur-
