Folyamatosan butaságot beszélsz.
Itt van egy napjainkban íródott könyv részlete. Elég tanúságos.
"Faraday kísérletei, felfedezései mellett elméleti meggondolásai is jelentős hatást gyakoroltak az elektromosságtan fejlődésére. Mivel igen kevéssé volt iskolázott, így matematikából igen gyér volt a tudása, ezért nem tudta elgondolásait matematikai formába önteni. Azonban többen állítják, hogy a helyzet az, hogy a fizikai jelenségek elméleti képének megalkotásakor a felsőbb matematika ismerete gyakran szükségtelen, sőt néha még káros is. A kutató könnyen eltéved a bonyolult képletek sűrűjében és, amint a közmondás is tartja, nem látja a fától az erdőt. Faraday előtt, mint azt a mechanikus világkép összegzésénél már kifejtettük a különböző erőkről azt képzelték, hogy azok a testeket elválasztó üres téren át hatnak. Faraday egyszerű gondolkozásmódja számára azonban ennek a "távolbahatásnak" nem volt semmi értelme. Ha azt látta, hogy egy teher egyik helyről a másikra mozdul, akkor ott látni akarta a kötelet is, amely azt húzza, vagy a botot, amely taszítja. Az elektromos töltések és a mágnesek közt ható erőket szemléletesen úgy látta maga előtt, a teret úgy képzelte el, hogy azt valami kitölti. A Naplójába rajzolt ábrák, amelyek egy pozitív és egy negatív töltést, két pozitív töltést, vagy áramvezetőt ábrázoltak teljes mértékben hasonlóak azokhoz az ábrákhoz, amelyeket különböző fizika tankönyvekben lehet látni ő rajzolt először erővonalakat.
Faraday ezen elképzelései bizonyos tekintetben elé naivak voltak, és nagyrészt kvalitatívak, mégis új korszakot nyitottak a fizika történetében. A testek között nagy távolságra ható misztikus erők helyébe a testek között és körül a térben folytonosan eloszlott "valami" lépett, és ennek a valaminek minden pontban meghatározott értéket lehet tulajdonítani. Ezzel bevezette a fizikába az elektromos, mágneses és a gravitációs kölcsönhatásra egyaránt alkalmazható mező, vagy erőtér fogalmát. Az üres tér által elválasztott anyagi testek közötti erőt úgy lehet felfogni, mint a testeket körülvevő mezők közti közelhatások eredményét. Faraday elképzeléseinek matematikai megfogalmazását az elektromágneses mezőkre vonatkozóan James Clerk Maxwell adta meg. Maxwell a következőt írta Faraday-ről, akit csodált:
1.1.1. A gravitációs mező leírása
A Föld, mint minden égitest gravitációs mezőt létesít maga körül. A mezőt a térerősségvektorral jellemezhetjük helyről-helyre. Ennek értéke a Newton féle gravitációs erőtörvényből számítható ki, mint azt meg is mutattuk ott. Ha a gravitációs mezőt létrehozó test, amelyet nevezzünk forrástestnek, hiszen ez a mező forrása, gömbszimmetrikus vagy netán pontszerű, akkor az általa létrehozott gravitációs mező térerőssége mindenhol a forrástest felé mutat. A térerősség nagysága egyenesen arányos a forrástest tömegével, és fordítottan arányos a forrástesttől mért távolság négyzetével. A M tömegű test gravitációs mezőjének térerősségének nagysága tehát a forrástest középpontjától húzott r helyvektorral kijelölt helyen:
g =GM/r2 , és a g vektor párhuzamos az r vektorral. Ez a gravitációs mező forrástörvénye.
A gravitációs mező előbb részletezett törvénye csak pontszerű testek esetében igaz ilyen formájában. Bármilyen egyéb, tetszőleges tömegeloszlású test gravitációs mezőjének térerősségét az egyes tömegpontjaiból származó térerősségjárulékokból lehet összegezni. Gömbszimmetrikus testek esetében azonban a gravitációs mező szerkezete a testen kívül pontosan olyannak adódik az összegzést elvégezve, mintha a test teljes tömege a középpontban lenne.
A mezőt szemléletesen el is képzelhetjük magunknak, mint a forrástest felé mutató vektorok sokaságát, mely vektorok mind a középpont felé mutatnak és nagyságuk egyre kisebb a testtől távolodva. Ezek a vektorok a térerősségvektorok, hiszen az adott helyen a teret, vagy újabbkeletű szóhasználattal a mezőt jellemzik helyről helyre. Ha oda m tömegű testet tennénk, és elengednénk, akkor arra F = gm nagyságú erő hatna és g gyorsulással kezdene mozogni a forrástest felé. Vagyis a mező jelenlétének kimutatása csak egy, a mezőbe került test segítségével lehetséges. De ha nincs ott a test, a mező akkor is jelen van!"
Ez egy mai könyv, amely egy szót sem ír a misztikus téridőről.
A valóságosan létező gravitációs mezőről ír, nagyon helyesen.
Ti még ehhez képest is kilométerekkel le vagytok maradva.
Hogyan érthetnétek meg az én Szuperfizikámat, amely még ettől is továbbmegy?
