"KŐ szót is KÖ-VES amire képezzük, hogy ne KŐES kelljen kimondani, "
Itt megint ugyan az a képlet, mint a JOÚ-nál, TOÚ-nál. LOÚ-VAS... Az ODU jól példázza ezt a nyelvi formulát, hiszen a szó gyöke ma sem változott meg, ugyanakkor az U hangot
V helyettesíti toldalékolás esetén: OD-V-AS.
"éppen a beszéd megkönnyítése okán van ez."
Nem tartom kizártnak, hogy a V hang épp ilyen okból "született" meg, s ha már megszületett, más gyököknél is felhasználták.
"Ez azért elég komoly változás, mert az alapértelmezetten JÓ-ÍT dolog JAVÍT "
Amennyiben a JÓ alakja valamikor JAÚ volt, akkor már nincs is olyan komoly változás, csak az U hang változott V-re. Az A pedig maradt az, ami volt igazolva a gyök eredetiségét. A JÓ-ban az Ó nem más, mint az AU összeolvadása, egy későbbi állapota a szó kiejtésének.
"A V önálló elemként szerepel a szavunkban."
Nem úgy néz ki... A hangok fejlődése során a V hang az U-ból született meg, s a vitatott szavakban is az U hang helyett szerepel.
Sőt, még az eredeti hangzása is megmaradt ezekben a gyökökben: JA(ú), TA(ú), LO(ú)... Ti az A és V nem olvadhatott össze Ó hanggá.
A németben a JA ma is élő szó, jelentése: igen, ami a JÓ (beleegyezés, helyeslés) szinonimája.
"A NEDŰ---NEDŰES meg amiket hoztál példát ott annyiból más hogy az U--Ü helyére vannak megírva. De az itteni példáimnál nem így van."
Sajnos nem veszed észre, hogy a példáidban is így van...
Most kicsit utána is nézek, s lám nem vagyok egyedül a véleményemmel: Csak a lényeget idézve:
JÓ, [...] ja hang, mely a német nyelvben is, [...] ja... (C-F szerint)
És láss csodát, nem csak a magyarban, németben, de már a sumerben is JA volt a JÓ eredeti alakja....:
Eredet [jó < ómagyar: jó < ősmagyar: jóu, javó (jó) < dravida: sevvu, sogu (szép, szabályos, egyenes);
másik irányból: ómagyar: jó < ősmagyar: aja (jó) < sumér: ia, hija (jó, értékes)] https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/J%C3%B3
"Nagyon sok szavunk van egy másik által képezve."
Gyakorlatilag minden szavunk egy szóból egy másik szó, gyök, vagy ősgyök által van képezve. De ennek megvannak a maga szabályai.
"Bizonyos szókészlet meglétével már egymásból is alkothatóak."
Egymásból nem alkotunk szavakat és nem is alkottunk soha, kivéve azt az esetet, mikor egy meglévő szót további toldalékkal láttunk el.
"Amit írsz a "dravida TAVU" kapcsán hogy "elmúlik" az is a TÁV szóból jött létre,"
Ezt hogyan kell elképzelni? Ide jöttek Indiából a dravidák és megkérdeztek bennünket, van-e szavunk az elmúlással kapcsolatban, mire mi azt mondtuk, hogy van, úgy mondjuk, hogy ELMÚLIK. Mi mást mondhattunk volna? Azt nem mondhattuk, hogy TÁV, mert az nem elmúlást jelent. Hogyan lett belőle mégis az ő nyelvükben TAVU?
Kétség sem fér hozzá, hogy a két szó közt alaki és jelentésbeli hasonlóság (kvázi azonosság) van, de ez koránt sem igazolja azt, hogy bármelyik a másikból alakult volna ki.
"Az AVUL szónak semmi köze az egészhez,"
Annyi közte mégis csak van, hogy a vitatott szavak mindegyikében ott van az AV ősgyök a maga jelentésével.
"de elmondom én miből van az AVUL : ÉV szóhoz köze, ÉVEL ! Ami ELAVUL ELÉVEL/ELÉVÜL , és ez mindent meg is magyaráz."
Az ég egy adta világon semmit nem magyaráz meg a jelentésbeli rokonságon kívül. Az ÉV szó éppúgy lehet az AV szóból származó, mint fordítva. Ráadásul még nem is bizonyítható. Nincs olyan írásos emlék, mely ezt alátámasztaná, s, ha jól megnézzük a jelentésük is erősen különböző, amiért a két ősgyök nem is egyezik. Azért nem, mert más dolog megjelölésére hozták létre egymástól függetlenül.
"Az --ÁSZ és -ÉSZ képzett főneveink mind a már létező melléknévre képzett szavakból vannak."
Ez meg hogy jött ki neked? Milyen melléknevet képeztünk ezekkel a képzőkkel tovább?
A HAL szerintem nem melléknév, a HAL-AS meg nem lett továbbképezve, mert akkor HAL-AS-ÁSZ lett volna belőle...
Mellesleg jegyzem meg, hogy az -ÁSZ, -ASZ ősgyöknek mint értelmes szónak, önmagában is van jelentése: ÁSZ olyan valaki/valami (pl. kártyalap) ami/aki erőt, támaszt, valamilyen tudást, tulajdonságot tudhat magáénak, amivel a többiek nem rendelkeznek. Az -ÁSZ képző (gyökszó) éppen ezt a jelentést adja a képzett szónak, A HAL-ÁSZ olyan ember, aki birtokában van a halfogás tudományának, s ezzel kiemelkedik társai közül.
Ugyan ezt a jelentést találjuk akkor is, ha a szó elején, mint gyök (szótő) szerepel: ÁSZOKFA. Ez olyan két darab fa, amely támasztékul, alapul szolgál valamihez, pl. hordók elhelyezésére a pincében. De az ASZ-AL is erről szól, mert az aszalással (szárítással) a lényeges részt (tulajdonságot) megtartjuk. az ASZ-Ú is erre a jelentésre hajaz, hiszen itt is egy lényeges tulajdonsággal rendelkező dologról van szó.
Ezzel szemben az -AS toldalék más jelentést hordoz.
Az -os toldalék (és változatai: -as, -ás, -es, -és, -is, -ös, -ős...) azt jelenti, hogy ez a toldalék valaminek a "birtoklására" utal, méghozzá olyasvalaminek a birtoklására, amit a szó első gyöke jelent:
Pl: por-os. - Azaz, valamilyen dolog porral van belepve.
Zsír- os. - Azaz, valamilyen dolog felületén, vagy benne jelentős mennyiségű zsír található.
Rücskös » röcsök-ös. - Azaz valamilyen dolog felülete erősen egyenetlen, kitüremkedésekkel teli, rücskei vannak.
Éh-es - Azaz az éhség "birtokosa", van neki éhe.
Él-es - Azaz van neki éle.
Tehát itt valamilyen, a szó gyökében megfogalmazott dologgal való fizikai kapcsolatról "birtoklásról" van szó.
"A TOVÁBB szó is érdekes, mert a TÁVOLABB gyakorlatilag ugyanez."
Ha felületesen nézzük... Ha azonban egy kicsit mélyebbre ásunk, kiderül, hogy mégsem ugyan arról van szó:
A TOVÁBB szó jelentése: Lényegében felszólítás a távolodás (mint a korábbival azonos irányban végzett cselekvés) folytatására.
A TÁVOLABB szó jelentése: Valamilyen közelebbi ponthoz viszonyított helyzet megjelölése.
Az igaz, hogy aki tovább megy, az távolabb lesz, de ez a dolog természetéből fakad.
