A késői császárkorban a címet az uralkodók viselték, míg végül Gratianus császár lemondott róla Kr. u. 375 körül. Tehát ekkorra már évszázadok óta nem volt vallási tartalma."

 

Jól írod, hogy nem vallási hatalmat, hanem világi hatalmat biztosított a Római Pápáknak a Pontifex Maximus cím és az azzal járó hatalom megszerzése.

 

Ami az A Római Egyház azon állítását illeti, miszerint a Római Pápák biztosították volna az apostoli folytonosságot,azt Tertulliánusz írásai alapján egyértelműen ki lehet zárni.Az apostoli folytonoságnak

legfontosabb előfeltétele lett volna, hogy a Római Pápa és az egész Római Klérus birtokolja azt a hatalmat, amit a Szent Szellemben való bemerítés biztosított volna. Az Úr Jézusnak a bemerítésre adott egyértelmű parancsával való nyílt szembefordulás - ami a bemerítés elhagyása, majd a csecsemőkeresztelés  kötelező jelleggel való való bevezetése által lett nyilvánvalóvá,ahhoz vezetett,

hogy a Római Egyházban senki sem részesült soha a Szent Szellembe való bemerítésbe,és az abból eredő ajándékok, gyógyítás, démonűzés, nyelveken szólás, tanítás jeleiben.

 

Erre mutatott rá Tertulliánusz, amikor alkalmatlannak tartotta a Római egyház klérusát, papjait 

arra, hogy a Római Egyházat az apostolokkal összekapcsolják, mint a folytonosság továbbadóit.

 

Ezért Tertulliánusz, miután 207-ben véglegesen  elhagyta a Római Egyházat tanítványaival 

a Szent Szellembe való bemerítés bizonyítékaként az azzal járó ajándékok birtoklását jelölte meg.

Ennek a Szellemnek a hiányát kellett elszenvednie Tertulliánusznak is, mielőtt elhagyta volna a Sátán ekklésziáját, - azaz a Római Egyházat,amelyet a Sátán már az ő korában teljes mértékben uralma alá 

vett - voltak a Római Egyház tanítását látszólag támogató írásai, amelyekre  az egyház teológusai tévtanítói a mai napig hivatkoznak, de azt követő írásai a Római Egyház kritikái, amit nem szívesen idéznek.