Érdekes, hogy a Római Katolikus Egyház történetével kapcsolatos érvelésedben több félreértésre és ténybeli hibára támaszkodsz. Ezeket szeretném tisztázni, hogy jobban megértsd a helyzetet.

1. Az egyetemek és az oktatás szerepe a középkorban: Az a tény, hogy a Római Katolikus Egyház egyetemeket alapított, nem csupán a klérus képzését szolgálta. A középkori egyetemek széles körű oktatást nyújtottak a tudományok különböző területein, például a jog, a filozófia, a természettudományok és az orvostudomány terén. Az első európai egyetemeket, mint a Bolognai Egyetem (1088), a Párizsi Egyetem (Sorbonne) és az Oxfordi Egyetem, mind az Egyház közvetlen támogatásával hozták létre. Ezek az intézmények nem csupán a klérus számára nyújtottak oktatást, hanem az arisztokrácia, a kereskedők és más társadalmi rétegek gyermekei számára is lehetőséget biztosítottak a tanulásra.

2. Az írástudás fejlődése és az egyház szerepe: Az a kijelentésed, hogy az Egyház szándékosan akadályozta volna az írástudást, félrevezető. A kolostorokban és katedrálisok mellett működő iskolák a középkor oktatási rendszerének alapját képezték. A szerzetesek másolták a Bibliákat és más fontos szövegeket, és ők maguk is gyakran tanítottak az iskolákban. A híres bencés rend megalapítója, Szent Benedek például kiemelten fontosnak tartotta a tanulást és az írástudást.

3. Az apostoli és középkori idők összehasonlítása: Az apostolok korában nem álltak rendelkezésre szervezett oktatási intézmények, mint a középkorban, és a társadalmi struktúrák is jelentősen eltértek. Az a gondolat, hogy az apostolok személyesen oktatták volna minden háztartás tagját, romantikus és idealizált elképzelés, amely nem tükrözi a valós történelmi körülményeket. A korai keresztények is hasonló nehézségekkel szembesültek, mint a középkori keresztények: a könyvek és a papír hiánya, az oktatási lehetőségek korlátozott volta, valamint az írástudás általános hiánya. Az apostolok sem tudtak tömeges Biblia másolatokat készíteni, ahogy az Egyház sem a középkorban.

4. A latin nyelvű Biblia és a Vulgata: A középkorban a latin nyelv maradt az Egyház és az oktatás nyelve, mivel ez biztosította az egyetemes érthetőséget az Európa-szerte különböző nyelveket beszélő népek között. A középkor végén és a reneszánsz idején, amikor a helyi nyelvek fejlődésnek indultak, az Egyház is hozzájárult az új nyelvű Biblia fordítások elkészítéséhez. Az angol nyelvű Douay-Rheims Biblia például a 16. század végén jelent meg katolikus fordításként. A középkorban a latin nyelv ismerete egyértelműen nem korlátozódott kizárólag a klérusra, hanem minden tanult ember számára elérhető volt.

5. A Toulouse-i zsinat és a valóság: A Toulouse-i zsinat 1229-ben valóban bizonyos korlátozásokat vezetett be a Biblia laikusok általi birtoklására vonatkozóan, de ez a konkrét intézkedés az eretnek mozgalmak – különösen a katharok és a valdensek – veszélye miatt született. Nem a Biblia általános hozzáférésének megakadályozása volt a cél, hanem a Biblia félreértelmezése és eretnek tanok terjedésének megfékezése. Ezek a helyi intézkedések a kor sajátos politikai és vallási környezetéhez kapcsolódtak, nem pedig az Egyház általános tanítási gyakorlatához.

6. Az írástudás és az Egyház: A középkori világban az írástudás általában alacsony volt, de ez nem az Egyház felelőssége. Az oktatási rendszerek fejlődése, a gazdasági körülmények és a technológiai fejlődés (például a papír és a könyvnyomtatás megjelenése) fokozatosan tette lehetővé, hogy egyre több ember tanulhasson meg írni és olvasni. Az Egyház pedig az oktatás fő támogatója volt ebben az időszakban. 

   A 4. század végén Pachomius, a sivatagi atya, aki kolostorokat alapított, elvárta, hogy az új belépők tudjanak olvasni. Ha valaki analfabéta volt, napi három alkalommal kellett tanulnia egy kijelölt tanítótól, és kényszerítették, hogy megtanuljon olvasni. A 4. és 5. században az egyház különösen a papság, és főként a püspökök képzésére helyezte a hangsúlyt, akiknek elvárt volt a klasszikus műveltség. A Római Birodalom bukása után az írástudás még mindig az elit kiváltsága volt, főként a papság és szerzetesek körében, mivel ők alkották az államok igazgatási apparátusának nagy részét. A korai időkben a papirusz hiánya és a drága pergamen korlátozta az írástudást. Az írástudás újjáéledése a papír megjelenésével kezdődött a 11. századtól, ami szélesebb körben elérhetővé vált a 15. századra.

    

Összegzésül: Az érved, miszerint a Római Katolikus Egyház szándékosan tartotta volna tudatlanságban az embereket, nem állja meg a helyét a történelmi tények tükrében. Az Egyház nemcsak támogatta az oktatást és az írástudás terjedését, hanem aktívan hozzájárult az európai kulturális és szellemi fejlődéshez. Az eretnek mozgalmak elleni intézkedések nem a Biblia elzárását célozták meg a nép elől, hanem a hamis tanok terjedésének megakadályozását.