Több dolog van a "KI"  mögött egyszerre.  Mikor épp mit melyikhez köthetjük.     A kicsinyítőképzőről  még Kiss Dénes írt egy olyat,  hogy valójában ez inkább egy kedvesítő  képzés,   mert a megnevezett  dolog  gyakran amúgy  egyáltalán nem is kicsi hanem  inkább jobban kedves az számunkra valamiért.    Ugye napocska  meg holdacska  meg ilyen hasonlók  léteznek. 

A  KIES---KIETLEN  párosról  jó néhány  verziót olvasni.   Ráadásul a mi verzióink nem is ezekből  kerülnek ki,  és már az is + 2  kombináció.))     Ha csak értelmileg  nézem a szópárt akkor  nagyjából  majdnem  azonosnak tűnik  a KELLEMES ---KELLEMETLEN  jelentéseivel.  Gyakran akár ki is cserélhetnénk a  szavakat,  és ugyanazt mondanánk.  Az előző páros is jelzőként használatos általában.    Persze ez "csak" értelmi kapcsolat, mert  a   szópárok amúgy  túl távol állnak egymástól . 

A "kegyes"  meg a "kéjes"  magyarázatok  nekem  nem eléggé passzosak egészen.     

Ez volt már téma és írtam is hasonlót korábban,    a verzióm  hogy  talán a személy KI(É) birtokosra képzett formája  amihez a szavak kötődhetnek.    A szópár  legkorábbi ismert formája is  I  hangosra volt  írva,  vagyis pontosan Y-ra,  de lényegében ugyanannak tekinthetjük.   Később volt 1-2 eltérés,  de már visszatért a nyelv a vélhetően eredetire. 

Szóval abból indulok ki,  hogy a KI(É)  szóból  lett KIETLEN  (kié-telen),  ez a senki földje és területe,  gazdátlan  mert olyan amilyen.    A KIES  (KIÉS ?)   hely/ház/táj/vidék   meg  jó helyeken van,  ahol jók a feltételek,  így ezek rendszerint  vala-KIÉ,   gondozott szép helyek is egyben,  hisz gazdájuk van és így  a KI--KIÉ  szavakból is  lehet akár a  szópár felépítve...