A "KI"  önmagában  egy irányt mutat,  valami/valaki bentről  KIfelé történik meg/tesz meg valamit.

 

Önmagában semmiféle köze sincsen az "elhajlás"  fogalmához,   igekötőként az  összetett szó jelentését a KI  után következő ige fogja azt meghatározni és így  együtt fognak szót megalkotni. 

 

Teszem azt azt mondom  KILÖVÖK  egy golyót a pisztolyból,  senki és semmi sem hajladozik mert nem ezen van a hangsúly.   A  hangsúly  azon van hogy  BENTRŐL  KINTRE  fog távozni  ez a bizonyos lövedék. 

 

De sok ilyet írhatunk,  KINÉZ,  KIEMEL,  KIMEGY,  KISZED,  KIVESZ,  KITOL,  KIHÚZ,  KILÖK és a többi,  egy a lényege hogy BENTRŐL KINTRE, persze aztán a rá következő ige a KI  után  nagyban meghatározza  az összetett szavunkat.  

 

De magát a KITÉR  kifejezésünk is sokféleképp használjuk ,  közel sem csak valami elől  lehet kitérni : 

Eleve  BETÉR  valaki egy étterembe.  Kifelé KITÉR onnan.   Vagy az  újságcikk is  ha hosszabb,  akkor  igen sok mindenre KITÉR .  Vagyis KITERJED  így is mondhatnánk.    De a TÉR sem terjed KI,  ha nincsen előtte a KI igeképző vagy a TÉR utáni toldalékolás.  

 

Az ominózus szavunknál is ez a BENTRŐL KINTRE történik  meg, a KITÚRÁS  esetén is.  Ássunk egy kicsit,  és  a földdarabok BENTRŐL  KINTRE  fognak távozni.   Mert KITER-eljük  a földdarabokat a helyéről.   Igen, jól érzed hogy nincs is olyan nagy különbség  a  KITÚR(ol)  és a KITER(EL)  közt,  csak előbbit nem nagyon szokás --ol végre képezni. 

 

És a TÉR sem csinál semmit  míg nincsen előtte az  hogy merre hány méter.  Lehet előtte KI/BE/ÁT/MEG/ÖSSZE/VISSZA/LE/FEL és a többi,  ezek mutatják meg az irányát az egésznek...