"Mennyire követi a mai magyar kosárlabdázást? Ha van érdemi véleménye, szívesen leírnám!

– Csalódtam a szerelmemben, a hazai kosárlabdázásban. A TAO-pénzeken keresztül az állam és a szövetség olyan feltételeket teremtett, amivel többet kellett volna elérni. És a kritika nem elsősorban a játékosoknak, hanem nekünk, edzőknek szól. Húsz évvel korábban például tele voltunk magas játékosokkal, ma csak elvétve van egy-egy. Magas emberekkel nehezebb eredményt elérni, márpedig kitartó egyéni képzés nélkül ez nem megy. Mi, edzők valószínűleg nem jól dolgozunk. Ha viszont nem érdemi magas emberekkel játszunk, akkor kívülről – akár a japánok – dobni kellene, mint a gép! Az edzők kiválasztásával sem vagyok megbékélve. Ez a külföld imádat, ami jelenleg uralkodik, nem indokolt. Meggyőződésem, hogy a magyar edzőkkel ugyanezeket az eredményeket el lehetne érni."

Ritka az ilyen önkritikus hang, pedig szerintem ez így van sajnos, ahogy a fociban is.

Mindazonáltal érdekes, hogy minket, bajnoki cim ide vagy oda, ket mondatban elintezett, még ha meg is fúrták sajnos, ami miatt meg érthető, ha rossz szájízzel gondol vissza Kaposvárra.

Én nagyon szerettem volna, ha visszatért volna vmikor hozzánk.