AOTD ON

ZZ Top - ZZ Top's First Album

Életkoromból adódóan nincs sok jó emlékem a ZZ Topról. A Viva Las Vegas nagyon tetszett, amíg rá nem jöttem, hogy feldolgozás, és a pár klippes daluk alapján mindig ilyen díszrockereknek tartottam őket, akik még zúzni sem tudnak rendesen, és akikkel a kereskedelmi rádiók tudnak takaródzni, hogy lám, van itt rockzene is. Itt viszont nem sok van abból, amit hozzájuk társítok, annál inkább vannak jó kis bluesolások, érzéssel előadott kesergők, úgy nagyjából a Canned Heat nyereg alatt puhítós stílusában. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az óceán másik felén ettől azért sokkal izgalmasabb blues-alapú zenék voltak ebben az évjáratban is. Persze nincs ezzel nagy gond, én eleve bírom az ilyen kissé száraz, fogam alatt ropog a homok-típusú zenét, de elsőre a lemez végére túlságosan feltorlódó Canned Heat-hatásokon kívül túl sok minden nem ragadt meg bennem. Mondjuk már másodszor futok neki, és biztos fogom is még hallgatni, mert ilyesmi zenéből lényegében bármennyit képes vagyok betolni. Lassan kezdek a korábban nem szimpatikus zenekarok hetvenes évekbeli munkásságával megismerkedni: a Pink Floyd megvett kilóra, a Genesis kapcsán még  a múltkori AOTD-n rágódok, a Yestől viszont már teljesen padlót fogtam, pedig nem is volt AOTD (vagy igen?) ide majd szép lassan besorolom a ZZ Top munkásságát is.

AOTD OFF