AOTD ON

The Company Band - The Company Band
Ha létezik zene, aminek hallatán tökéletesen megértem, hogy a nők emberi mivoltukból kivetkőzve, kegyelmet nem ismerő tüzelő szukaként, visítva-szűkölve dobálják átizzadt bugyijaikat a színpadra, akkor ez az. Ez itt a rocksztárság, a mágia, a zenei nagyfaszúság, amihez nekünk, egyszerű halandóknak egyszerűen nincs hozzáférésünk. Zárjátok be lányaitokat, Neil Fallon jár  az utcában! Nem nagyon tudok még egy lemezt mondani, amiből ennyire áradna a mocskos, fülledt erotika, pedig mostanság elég sok túlfűtött, hetvenes évekbeli funk-rockot hallgatok. És ez a hang! Úristen!! FÉRFI!!! A Clutch sosem volt a kedvencem, de a korai cuccaiknál egyértelműen a túltolt blues volt az, ami zavart, de azóta már sokkal befogadóbb lettem a kipolírozott blues-sztenderdekkel szemben, szóval újra ki fogom próbálni őket. Ha esetleg valakinek olyan problémái lennének, hogy kettesben van egy ellenkező nemű személlyel (vagy nem ellenkező neművel, tökmindegy, csak szabad akaratából legyen ott mindenki) és egy kicsit megfagyott a levegő, akkor a Company Band egyetlen lemezét kell betenni, és garantáltan elszabadul a pokol! Nem szeretem az ilyen fellengzős meghatározásokat, hogy legjobb ilyen zene, meg a legjobb olyan zene, de hogy ettől dögösebb, csajozós-búgatós zene nem nagyon létezik, az egészen biztos! De most komolyan, milyen témák vannak itt? Zombie Barricades, It’s a Confusing World? Hogy a picsába lehet ilyen ellenállhatatlan, tökéletes rocknótákat írni? A Milton Keynes sivatagos zörejei, a vidéki Amerika megannyi íze, zamata, ahogy a végén felcsendülnek a Lethe Waters kezdő hangjai, majdnem belement valami a szemembe. Az évtized csúcsteljesítménye, ami a bluesos hard rockot illeti. Az örökké elégedetlenkedő rocktaták valószínűleg egy másik Company Bandet hallgathattak. 10/10

AOTD OFF