"" a tizenkét tanítvány is számtalanszor nem értette, vagy félreértette Krisztus szavait" Pontosan, pedig ők 3 éven át vele jártak és igy is alig értették" - Ez mondjuk pont nem a te javadra bizonyít, ez épphogy azt igazolja, hogy pusztán emberi igyekezettel nem lehet odafigyelni Isten Igéjét, tehát hiába hiszed és vallod, hogyha te, illetve a felekezeted gondosan tanulmányozgatja a Bibliát, karizma nélkül ez nem garantálja a helyes megértést.

 

"te pedig tévedhetetlenséget vindikálsz egy egyháznak" - Persze, hiszen a "még a pokol kapui sem vehetnek erőt" az Egyházon ígéretből következik az indefectabilitas (fogyatkozhatatlanság) elve, ami nem csak azt jelenti, hogy téves doktrína nem juthat uralomra az Egyházban. Ezért fogalmi képtelenség, hogy "az első századi kereszténység még jó volt, de aztán oda lerobbant az egész". Ilyen fogalmilag nem fordulhat elő: ha valami a 2., 3., 4. században hittek, az bizonyítja, hogy az első században is úgy hitték, ugyanis a hitletéteményben ki van zárva a szubsztanciális változás.

 

""a tévedhetetlenség és az ihletettség karizmáját csak Pünkösdkor kapták meg, amikor megkapták a Szentlelket." Micsoda? Ezt meg honnan veszed? Semmiféle tévedhetetlenséget nem kaptak" - Lásd még: Mt 28,20, Lk 10,16, Jn 14,16, Jn 14,26, Jn 16,13, Ef 3,9-10, 1Tim 3,15, 1Jn 2,27.

Eleve nem lehet igaz Egyház az olyan, ami nem tévedhetetlen. Ha maga is azt álltja magáról, hogy "hát szerintem ez a helyes értelmezés, de nem garantálom, hogy ez a tuti", akkor én miért higgyek benne?

 

"elég csak Péter -az első pápa képmutatóskodására gondolni mikor a gyülekezetben zsidóskodni kezdett... Pál jol le is teremtette e miatt, nyilvanosan, és Péter be is látta a hibáját." - Ez megint csak engem igazol, a tévedhetetlenség nem foglalja magában a helyes viselkedést, a helyes attitűdöt, a minden körülmények közti erkölcsi feddhetetlenséget még az apostolok esetében sem, nem is kell tehát megbotránkozni, ha az egyházi elöljárók is e tekintetben helytelenül járnak el. A tévedhetetlenség csakis a doktrinális igazságok hirdetésére vonatkozik.

 

"Miután a pogány Róma félretolatott az útból már semmi nem gátolta meg a kereszténység hanyatlását." - Mikor "tolatott félre" a pogány Róma? I. Theodosius császár Thesszalonikai Ediktumával? Tehát szerint 380-ban indult a "nagy hitehagyás"? A JT-k szerint már rögvest János Kr. u. 100 körüli halála után rögvest másnap, ami egy elég ravasz megoldás, mivel pontosan tudják, hogy abból az időből nincs, vagy legalábis alig van történeti forrás, így teljesen szabadon lehet bemondani minden szabad állítást, a falszifiabilitás elve az meg kit érdekel.

Na de arra mit mondasz, hogy már jóval Theodosius, sőt Konstantin előtt már rengeteg keresztény irat és forrás van, ami egy olyan kereszténység képét mutatja, ami zavarbaejtően közel áll a katolikus teológiához és hitgyakorlathoz, és meglehetősen távol áll attól, mint amit a fundamentalista neoprotestánsok gondolnak. Szóval ezen még állítólagos "nagy hitehagyás" előtti patrisztikus forrásokkal pont lehet bizonyítani a katolicizmust.

 

"Az efféle látszólagos egység nem Isten ügyét munkálja. Gondoljunk csak a Salamon utáni királyság két részre való felbomlására." - Pedig ha nem fekete-fehér szemüvegen, va néznéd történelmet, akkor bizony láthatnád, hogy a középkor nem csak inkvizíció volt, sőt igencsak az a legkevésbé érdekes a történetben. A Salamon utáni királyság kettészakadása meg inkább az 1054-es szkizmával állítható párhuzamba, nem a 16. századi protestáns reformációval.

 

"1Kir 12,24 "Ezt mondja az Úr: .. mert én tőlem lett e dolog. " Erted? A szakadás Istentől ered, és az ő akarata szerint való volt." - Na itt már erősen csúsztatás van: természetesen minden, ami megtörténik az Isten akarata, hiszen amit Isten nem akar, az nem következhet benne, de ez nem arra vonatkozik, hogy Isten ezt helyeselte, hanem abban az értelemben akarta, ahogy megkeményítette a fáraó szívét.

 

"a történelmünk végén nem a mindenáron való egységre buzdit" - A "minden áron" az csak a te riogatószólamod, valójában az Egyháznak egynek kell lennie, lásd Jn 10,16, Jn 17,21-23, Ef 4,4-6, 1Kor 12,13, Róm 12,4-5, Kol 3,15, 1Kor 1,10, Fil 2,2.

 

"hanem hogy fussatok ki belőle" - Ezt nem az Egyházra mondja, minden kacifántos eszkatológiai kombináció ellenére.

 

"aki benne marad és igazolni próbálja a bűnöket a részese azoknak." - Én nem "igazolni" "próbálom" a bűnöket, legfeljebb árnyalni a képet és kontextusában helyezni, amit egy büntetőbírónak is kötelessége. Nomeg legfőképp hangsúlyozni, hogy mindez az Egyház legitimitása szempontjából tökéletesen irreleváns, a corpus permixtum elve miatt, az ellenkezőjét meg donatizmusnak nevezik. Ahogy Krisztus mondta: "Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak. De jaj annak, aki okozza őket." (Lukács 17:1) Érted? Csak annak személy szerint, aki okozta, nem az Egyháznak.

Illetve: "de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg." (2Tim 2,13) Tehát ha Krisztus megígérte, hogy mindörökké az Egyházzal marad, akkor akkor is vele marad, ha az Egyház tagjainak, elöljáróinak jó része bűnös, nem is szabad tehát ezen lovagolni. Tehát nincs olyan, hogy ah, most már itt annyi botrány meg bűn volt, hogy akkor pokolra az egésszel, kreáljuk újra az egész Egyházat.