"és gondolom, a nyugat-berlini oldal. A szögesdrótok elhelyezkedéséből tűnik így."

Nem egészen. Volt szerencsém - a "Fal" bontásakor Berlinben tartózkodni, miután hosszú időn keresztül Magyar - NDK államközi szerződés keretében odakünn dolgoztunk, egy olyan gyár tervező irodájában, amelynek egyik körítő épületfala része volt a "Fal"nak. Az épület ez-oldalán, de még az arra merőleges falsávban is, az eredetileg beépített ablakok gondosan be voltak falazva. Amikor, az egykori két német állam megegyezése alapján megszüntették egyfelől a belső államközi határzárakat és a berlini Falat is elkezdték visszabontani, a berliniek már akár S-Bahn szerelvényekkel, akár gépkocsikkal, de akár még gyalogszerrel is átjárhattak a Fal megnyitott átjáróin. Akkoriban még jártunk odakint és így volt módunk megnézni a két város-részt elválasztó (kettős) Falat belülről is. Érdekes látvány volt - annyit mondhatok.

A legtöbb szakaszon 15 méter belső távolsággal kettős fal, középen legalább 6 méter széles és 2 méter mély, ferde részűs árok az áttörni szándékozó gépkocsik visszatartására, kéroldalt perforált acélháló - kerítéssel.  Ezen a kerítésen, amely sok éven keresztül kinn ázott az esőben, Isten szabad ege alatt, egy rozsdafoltot nem lehetett látni. Mindhatni, minőségi anyagból készült. És a kettős zárófalon belül a NDK határőrei járőröztek borju méretű kutyék kíséretében. Szóval nem volt egy mulatságos mű - intézmény.