"Sokszor írtam már erről,  legutóbb a COL (cul) kezdés kapcsán  soroltam egyazon hanghármasra írt,  de ettől függetlenül mégis  teljesen különböző  szavakat"

A magyarban sincs másképp:

kolostor, kolbász, koldus, kolomp, kolonc... 

Egy idegen számára még ezek is teljesen különböző jelentésű szavak:

kerek, keres, kereszt, kerít, keret, kering, kerge, kerget, kerül...

 

Amikor egy gyökhöz különböző toldalékok járulnak sokszor változik meg a felismerhetetlenségig a toldalékolt szó jelentése a gyökhöz képest.

Ehhez még az is hozzájárul, hogy mi a latin szónak nem a szó szerinti, pontosabban a gyök/toldalék szerinti fordítását olvassuk, hanem az egész szó magyar megfelelőjét, így még az sem derülhet ki, hogy valójában milyen jelentése alapján van a COL gyök az adott szóban.

Ahhoz, hogy legyen esélyünk  megérteni mit is jelentenek egy konkrét szó alkotóinak jelentései, nekünk kell ezt a gyök szerinti fordítást megtenni.

Ti. akkor az is kiderül, hogy sokszor nem is COL, hanem csak CO gyök van a szó elején, és az L hang a következő szóelemhez tartozik.

   - COLENS = díszítő, művelő, gondját viselő, ápoló, azaz valamit "karbantartó" jelentésű.

A szó bontása azonban CO-LENS, ahol a CO- gyök össze(köt) jelentésű, a LENS pedig gyűjtő. Összeolvasva (gyök szerinti jelentése) összeszedő. Ugye, a művelő, díszítő, karbantartó összeszed szétesett dolgokat, vagy eleve összerak valamit, díszít..

   - COLLATO = együtt, közösen jelentésű szó.

Felbontva COL-LATO, ahol a COL össze, együtt jelentésű, a LATO pedig körzet, kerület, valaminek a széle. Összeolvasva: együtt többen.

   - COLLICULUS = dombocska,  a  COLLI=domb. Ez utóbbi lehet továbbképezve, alakítva.

Ennek felbontása: COL-LI, ahol a COL össze, együtt, a LI kissé bizonytalan, de jó eséllyel kicsi jelentésű. Összeolvasva kis hegy lehet.

A CULUS a Finály szótárban segg jelentésű, máshol far, altest, viszont a COL-LICULUS-hoz közeli szó a CU-LICULUS, ami szúnyogocskát jelent.

 

Itt kell megjegyeznem, hogy a latin nem ragozó nyelv, így a bontás többnyire meglehetősen bizonytalan. Ahhoz, hogy a flektáló nyelvre jellemző alaki változásokat is megértsük, behatóan kéne ismerni a nyelvet, ugyanis az eredeti gyök jelentős alaki változásokon esik át, nehéz megtalálni az eredeti hangzást.

A keresést az is megnehezíti, hogy a szótárakban nem található meg az egyes szóelemek jelentése, azokat más, az keresett szóelemet tartalmazó szavakból lehet  (esetleg) jó közelítéssel kihámozni. Ez még akkor is nehéz, ha egyébként jól lehet bontani egy latin szót. Pl

ARTI-CULUS=ízület, bütyök, csomó, időpont, pillanat, rész, szakasz törvénycikk.

ARTI=baj, szorosság, szorult helyzet, szűk hely, tolongás, zavar

CULUS= segg, far, altest.

Az ARTICULUS szóba az ARTI jelentését nagy üggyel-bajjal még bele lehet látni: hiszen az ízület, csomó pillanat valóban egy szűk hely, de a CULUS=altest jelentése miként illeszthető bele, az már egy húszforintos kérdés.

 

Összegezve azt tudom mondani, számos esetben viszonylag könnyen azonosíthatók a szóelemek, és azok más szavakban is rendre hasonló jelentésűek, míg más elemek  vonatkozásában nehézségbe ütközik a szavak jelentésének különbözőségéből. De ez a magyar nyelvre is igaz: kerék, keres, kerítés, kertel, vagy kar, karó, karcol, stb...