Értem, hogy miért vonzó a gondolat, miszerint a kereszténység alapvetően egy jó eszméből nőtt ki, de az intézményesülés folyamán eltévelyedett. Azonban ez az érvelés több ponton is félreértésen alapul, és számos tényezőt figyelmen kívül hagy.

Először is, az intézményesítés nem feltétlenül valami negatív dolog. Ha megnézzük Jézus tanításait, világosan látszik, hogy nem egy szétszórt, informális közösséget akart, hanem egy olyan közösséget, amelynek struktúrája van, és amely képes az ő tanításait megőrizni és továbbadni. Az intézményes egyház feladata tehát nem az, hogy Istent irányítsa, hanem hogy biztosítsa a hit tisztaságát, közvetítse a szentségeket, és védje meg a tanításokat a félreértésektől és tévedésektől. Az egyház nélkül a kereszténység valószínűleg sokkal inkább szétforgácsolódott volna, és számtalan ellentétes irányzatba sodródott volna, ahogy az már most is látható egyes keresztény közösségekben.

Az, hogy a történelem során az egyházak és felekezetek között nézeteltérések voltak, természetes emberi jelenség. Minden közösségben, amely mély kérdésekkel foglalkozik, elkerülhetetlen, hogy eltérő vélemények alakuljanak ki. Azonban ennek a megosztottságnak nem a kereszténység intézményesülése az oka, hanem az emberi természet, amely hajlamos a különböző értelmezésekre és a hatalomra való törekvésre.

A másik érv, amelyet felhozol – hogy az egyházak az energiáikat egymással való vitatkozásra pazarolják –, részben igaz, de nem azért, mert az egyházak hibásak, hanem mert ezek a viták a hit tisztaságának és a hamis tanok terjedésének megelőzésére irányulnak. Ez nem mindig jelent felesleges energiaveszteséget. Ahogy a korai egyházban is, amikor eretnek tanokat kellett visszaszorítani, a hit védelme érdekében ezek a viták szükségesek voltak.

A Szentlélek működését pedig nem az egyház „ítélgeti”, hanem az egyház közösségén keresztül nyilvánul meg, hiszen maga Jézus is azt mondta Péternek: „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem egyházamat” (Máté 16:18). Ez nem azt jelenti, hogy az egyház korlátozná Istent, hanem azt, hogy az egyház a Szentlélek eszköze a világban. Az egyház mint intézmény arra hivatott, hogy a hívők közössége legyen, amely hűségesen őrzi és közvetíti Jézus tanításait. Az intézmény nem maga a cél, hanem egy eszköz, amely segít az embereknek közelebb kerülni Istenhez.

Az egység keresése tehát nem a sokszínűség megszüntetését jelenti, hanem a közös alapok megtartását, amelyekre építkezhetünk. Az intézményes egyház nem tökéletes, mivel emberek alkotják, de az alapelv – a közösségben való együttműködés Isten tervének megvalósítása érdekében – elengedhetetlen.